Megint jól bevásároltak?
Ez így nem mehet tovább - mondták Madridban, és a nyáron megint nagybevásárlást tartott a fővárosi klub. A mali Diarráért 26, a holland Van Nistelrooyért 15, a brazil Emersonért 14, az olasz világbajnok Cannavaróért - az itáliai bundabotrány, pontosabban a Juventus kizárása miatt csökkentett áron - 7 millió eurót fizetett ki, azaz több mint 60 milliót áldozott az erősítésre. A kérdés azonban az, nem csupán átigazolásokról van-e szó. Az eredményt majd meglátjuk, az igazi Madrid-stílusért azonban már most lehet aggódni, mert a szintén Torinóból szerződtetett Fabio Capello edző - aki korábban volt már a királyi gárda trénere - az utóbbi időben kétségkívül ritkán megmutatkozó virtuozitás helyett a célravezető futballt favorizálja. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy Cicinho, Julio Baptista, Robinho, Ronaldo és Guti is csak kispados lesz, bár nem tudni, mi célt szolgál valójában a hosszú ideje vergődő Raul, továbbá a Madridban eddig szinte semmit sem nyújtó Cassano beépítése a kezdő tizenegybe.
A művészek esetleges mellőzése bizony még növelheti is az örök rivális Barcelona esélyeit, amelyek amúgy sem csekélyek. Jellemző az első számú favorit irigylésre méltó helyzetére, hogy Frank Rijkaard szakvezető egyáltalán nem esett hanyatt Zambrotta (14 millió) és Thuram (5) szerződtetésétől, és a vb-arany-, illetve ezüstérmes védő érkezése miatt egyelőre nem változtatta meg a hátsó sor összetételét. A régiek úgy jók, ahogy vannak - gondolja, és korántsem alaptalanul, hiszen a Barca a napokban sima 4-0-lal küldte haza a Bayern Münchent. A legmagasabb fokon kialakított csapatban Ronaldinho is futballozik, amit azért kell hangsúlyozni, mert a karmester csak a pályán volt, de nem játszott a világbajnokságon; olyannyira nem, hogy németországi produkciójával joggal pályázhat a "minden idők leggyöngébb brazil vb-dirigense" címre. (Sőt, nem csupán pályázhat: a citromdíjat nyomban oda lehet adni neki.)
Ám - a jelek szerint - vörös-kékben jobban megy, mint sárgában, és nincs arra utaló jel, hogy megtörik a Barcelona bajnoki dominanciája, amely éppen a brazil középpályás-csatár vezérletével jött létre. "Némi" köze természetesen Eto'ó-nak és a többi játékosnak is volt ehhez, a legnagyobb érdem azonban az annak idején labdarúgóként is világklasszis Rijkaardé, akinek szisztematikus tevékenysége alapozta meg a mostanában elsöprőnek tetsző európai fölényt.
A "királyi" tábort aligha vigasztalja, hogy a bajnoki elsőségeket tekintve még mindig 29:18, a BEK- és a BL-győzelmeket illetően pedig 9:2 az állás a Real Madrid javára, mert a mindkét fronton tekintélyes különbség a múltból táplálkozik. S a ma kezdődő spanyol évad nem kis meglepetése lenne, ha a Barcelona nem csökkentené a differenciát.
Hogy más csapatokról nem emlékeztünk meg, noha a Valencia például a legnagyobbak méltó vetélytársává vált az új évezredben (2002-ben és 2004-ben egyaránt bajnok volt)? El kell ismerni, ez alighanem méltánytalan, ám a spanyolországi - amint az a vb-n ismét bebizonyosodott: nem a spanyol - futball leginkább a Real Madridról és a Barcelonáról szól.
Pardon, fordítani kell: újabban mindenekelőtt a Barcelonáról.
