A bennünket alkotó elemi részecskék a világegyetem teljes anyagának mindössze öt százalékát jelentik, 95 százalék természete nem ismert. A galaxisok, galaxishalmazok mozgásának tanulmányozásából azonban kiderült, hogy ezek mozgása jóval erősebb newtoni gravitációt tükröz, mint amennyi a fényt sugárzó tömegükből következne. Az ezt a hatást kifejtő "sötét anyag" a világegyetem tömegének további 25 százalékáról ad számot. Összesen tehát harmincszázaléknyi anyagról van ismeretünk az ismert kölcsönhatások alapján, közel hetvenszázalékos részesedésű a gravitációsan összetömörödésre nem hajló, fényt nem kibocsátó úgynevezett sötét energia, amely kizárólag az univerzum egészének mozgására van hatással. Ez az anyag időben és térben egyenletesen "szétkenődött" energia- és tömegsűrűséget jelent.

A sötét anyag létezésére azonban eddig nem volt közvetlen megfigyelési bizonyíték. Az űreszközökkel vizsgált kozmikus karambol, amelynek során egy óriás galaxishalmaz ütközött egy kisebb csillaghalmazzal, az eddig ismert leghevesebb volt azóta, hogy 15 milliárd éve bekövetkezett a világegyetem létrejöttét okozó ősrobbanás.

Szabados László, az MTA Csillagászati Kutatóintézet munkatársa szerint már a múlt század hatvanas éveiben tudtuk, hogy létezik az úgynevezett sötét anyag. A nem látható, eddig ki nem mutatható anyag hatásával magyarázható ugyanis csak az égitestek mozgása. A mi Tejútrendszerünkön belül is a csillagok, csillagközi felhők rendezetten mozognak. Sötét anyag nélkül kifelé haladva csökkennie kellene a sebességnek, lassulnia kellene a mozgásnak, de nem ez történik. Ahogy a Tejútrendszer pereme felé haladunk, úgy állandósul a keringési sebesség. Ez arra utal, hogy egyre több láthatat-
lan anyag hat az égitestekre. Most ennek a létét sikerült igazolni.