Kedden 59 ország mintegy ezer kutatója kezdett ugyanerről, mármint a biológiai sokféleség megőrzésének és helyreállításának európai lehetőségeiről tanácskozni földrészünk első természetvédelmi biológiai kongresszusán. Én még jól emlékszem, amikor az egyetemen a komoly biológia csak a molekulákat, a sejteket, a géneket jelentette. Aki állatokkal, növényekkel, élőhelyi közösségekkel akart foglalkozni, arra csak legyintettek. A hetvenes években ökológiai szempontú biológiából nem nagyon lehetett volna ekkora nemzetközi rangú eseményt rendezni.

Azóta azonban nagyot fordult a világ. Mindinkább ráébredtünk, hogy akár egy-két faj kipusztítása is láncreakciókat indíthat el, valahogy úgy, mint a káoszelmélet híres pillangója, amely, ha a világ egyik végén meglibbenti a szárnyát, a másik felére is befolyást gyakorol.

A tudomány szerepe e területen óriási, gondoljunk csak arra, hogy a klímaváltozásra is a kutatók figyelmeztettek először, s ma már az egyre gyakoribb időjárási kilengések igazolják a hajdani váteszek intelmeit.

A fenntartható jövő kidolgozásához ezért van szükség az egri tanácskozáshoz hasonló összejövetelekre, melyek irányt adhatnak és programot a társadalom és a politika számára. Mi pedig addig is, mentsük saját manóinkat!