Egyszerűen megfogták és elvitték a pénzt
- "Pitiáner, középszerű rablók" - szokatlanul vehemens és sarkos tónus ez egy szakszervezeti vezetőtől...
- Nemcsak szakszervezeti vezető vagyok, hanem háromgyerekes és háromunokás nagymama is, ezen kívül praxisát szüneteltető ügyvéd. Magyarországi és külföldi választott tisztségeimből eredően, az Európai Gazdasági és Szociális Tanács tagjaként 25 ország munkavállalóit képviselve nagyon sok emberrel találkozom. És ha tartósan azt tapasztalom állampolgárként, hogy nemhogy másodosztályú, hanem osztály nélküli lényként manipulál a hatalom, akkor ez ellen fel kell szólalni. A kampányban a kormányfő arról mesélt a televízióban, hogy a politika nem csak a politikusoké, és több bátorság, igazságosság, szolidaritás, demokrácia kell. Én komolyan vettem őt; bátor vagyok, és közszereplőként elmondom, amit gondolok.
- Eddig értem, de miféle "rablásra" utalt?
- A hatvani kórház magánkézbe adásakor mondtam ezt, és olyan folyamatokra utaltam, mint az állami tulajdon privatizációja, az önkormányzati tulajdon elherdálása, a közszolgáltatások átjátszása magánkézbe, és a PPP, vagyis a köz- és magán-együttműködés szabályozatlansága. Az állam ma tudatosan nem tartja tiszteletben az önkormányzati tulajdont, holott ez az alkotmányban előírt kötelezettsége. Ez történt a Fejér megyei Szent György Kórház esetében is, amely több mint 400 ezer ember tulajdona, ehhez képest 21 ember 50 fokos kánikulában eldöntötte, hogy magánkézben kell működtetni, mert nincs rá elég pénz. Jellegzetes, thatcheri politika ez: tedd tönkre a közszolgáltatásokat, vond ki a pénzt, hogy utána jöhessen majd a "felmentő sereg", a magántőke. Nincs ennél biztosabb üzlet: közpénzből, kockázat és kontroll nélkül profitot termelni úgy, hogy egyetlenegy fillért sem kell beletenni. Ez nem kormányzás, hanem a közjavak széthordása, amire semmiféle társadalmi felhatalmazás nincs. A 2004. december 5-i népszavazáson csaknem kétmillió ember szavazott amellett, hogy a kórházak önkormányzati tulajdonban maradjanak. Több mint vakság és udvariatlanság ezt figyelmen kívül hagyni - ez a politikai kultúra és tisztesség hiánya.
- Gondolom, abban azért egyetértünk, hogy a magyar egészségügy forráshiányos állapotban van...
- Dehogy forráshiányos! Egyszerűen megfogták és elvitték a pénzt. A nemrég publikált, alpári stílusú ál-zöld könyvben, amelyet én csak penészes könyvnek hívok, olyan megállapítások vannak, mintha egy harmadik személy lenne felelős azért, ami a magyar egészségügyben a járulékfizetés és az ellenőrzés terén kialakult az elmúlt 16 évben. Ez több mint nevetséges, ez szánalmas. Horn-kormány, Medgyessy-kormány, első és második Gyurcsány-kormány - négy szociálliberális kormány a rendszerváltozás óta. Felmerül a kérdés: kik nem számolták fel a feketegazdaságot? Miért nincsenek meg azok a nyilvántartási rendszerek az egészség- és nyugdíjbiztosításban, amelyekre világbanki hitelt is felvettünk? Tudatosan nem szabályoznak területeket, vagy tudatosan rosszul szabályozzák őket, és pénzt vonnak ki. 1997. január 1-jétől, vagyis a nyugdíjrendszer privatizálásától kezdve megszűnt például a keresztfinanszírozás. Nem a nyugdíjasok döntöttek úgy, hogy nem akarnak hozzájárulni az egészségügyi szolgáltatásokhoz, hanem a szoclib kormány. Mert az üzleti biztosítóknak ehhez fűződött érdeke. Mindeközben egy-két évvel ezelőtti adat szerint az Európai Unióban nálunk a legnagyobb a külföldi tulajdonban lévő bankok adózás előtti nyeresége...
- Ha jól értem, ön alapvetően elvitatja a kormány jóhiszeműségét az egészségügyi politikában. Ez elég komoly tézis.
- Nem vitatom el, csak nem tapasztalom. Kimondom viszont, amit tapasztalok: a Medgyessy-, a Gyurcsány 1-es és 2-es kormány szándékosan elmulasztja a köz- és magántőke együttműködésének szabályozását, miközben a számvevőszék is többször leírta, hogy erre szükség van. Hiszen már csaknem 670 milliárd forint van jelen szabályozatlanul. Mindenki vonja le maga a konzekvenciát; vajon a kormánynak milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy ne szülessen szabályozás arról, hogy egy profitorientált cég milyen feltételekkel vehet részt a közszolgáltatások nyújtásában? Ma ugyanis sorozatosan az történik, hogy a szocialista többségű önkormányzatok pénzhiányra hivatkozva magánműködtetésbe adják a kórházakat. Ez nem felel meg az alkotmányban és a törvényekben előírtaknak, még ha mellette közlik is, hogy mindez tulajdonképpen nem is privatizáció. Ennek a munkavállalók és a betegek látják kárát. Az MSZP kampányában még azt hallottuk, hogy a baloldali kormány olyan uniós forrásokat tudott kiharcolni, amelyekkel felvirágoztatják Magyarországot - ehhez képest az önkormányzati tulajdonú intézményeket az európai fejlesztési pénzek megpályázása előtt módszeresen, törvénybe ütköző módon játsszák át. A kormányprogramban az is szerepel, hogy 2007-ben kell dönteni arról, hogy nyitunk-e a több- biztosítós rendszer felé. Őszödön viszont már úgy határozott a kormány, és ez áll a zöld könyvben is, hogy még ebben az évben. A kormányprogramot az Országgyűlés fogadta el - az őszödi döntés tehát magát az Országgyűlést teszi nevetségessé. A kormány emellett a mai napig nem adott választ a 2004-es sztrájkköveteléseinkre, a tárgyalásokat teljesen egyoldalúan elhalasztották - ezzel megalázták a munkavállalókat. Az új szakminiszternek sem volt ideje egyeztetni az egészségügy szereplőivel erről a nagyszerű penészkönyvről, holott ez törvényi kötelezettsége lett volna. Amíg a kötelező magánnyugdíj-biztosítási rendszerbe beterelt állampolgárok befizetéseit tíz évvel a rendszer bevezetése után nem értékeljük ki, például hogy mekkora a biztosítók működési költsége és hogy mennyivel korlátoztuk a nemzeti kormány befektetési lehetőségeit, addig semmiféle reformhoz nem lehet hozzákezdeni. Magyarországon tartós demokráciadeficit van. Ha ezeket nem lehet kimondani ebben az országban, akkor az komoly probléma.
- Nyilván tudatában van annak, hogy a mondatai egy pártpolitikai mezőben is értelmeződnek. Pár éve még esetleges szocialista szakminiszterként merült fel az ön neve, ehhez képest meglepnek a kormányoldallal szembeni alapvető, nem pusztán ágazati természetű kritikái.
- Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy kinek milyen politikai attitűdje van, vagy hogy a bal-, illetve jobboldal mit gondol rólam, ha a közpénzek, a köztulajdon átjátszása zajlik. Egyébként Orbán Viktor engem kétszer mentett fel főigazgatói állásomból, és meg kell nézni, hogy az ő kormánya alatt hány demonstrációt szerveztünk. 2001-ben Kovács László valóban felajánlotta nekem az egészségügy-miniszteri posztot. Akkor azt válaszoltam, hogy amíg ebben az országban a mindenkori pénzügyminiszter dönti el, hogy az egészségügyre mennyi pénzt lehet felhasználni, addig bukott pozíciót jelent miniszternek lenni. Egy olyan makro-közszolgáltatást, mint az egészségügy, ugyanis nem lehet ágazati szinten kezelni - ezért szakszervezeti vezetőként sem gondolkozhatom csak ágazati szinten, mert akkor nem tudom ellátni a feladatomat. Különösen egy olyan közegben, ahol a rendszerváltást követően a szakszervezetek erejét a politika tudatosan megtaposta, és zöld utat engedett a globalizációnak. Komoly felvilágosító tevékenységet fogok tehát folytatni, hogy meg tudjuk akadályozni az önkormányzati vagyon széthordását, és abban bízom, hogy végül az önkormányzatoké lesz majd az az uniós fejlesztési pénz, amit a Gyurcsány-kormány a kampánya szerint "elintézett" nekünk.
