Azt tudniillik nyugtáznom kell, hogy eddig akárhány tervezet látott napvilágot, abban mindig más számok szerepeltek. Ez vonatkozik a kormányprogramra, az Új egyensúly programra és a konvergenciaprogram jelenlegi (tehát "társadalmi vitát" megelőző) változatára. Eddig például abban a hitben éltem, hogy az idén úgy 35o milliárd, jövőre és azután 1ooo milliárd forintot kéne megtakarítania a költségvetésnek, ám a legfrissebb számokból az derül ki, hogy a legnehezebbnek ígérkező évben, 2007-ben "csak" 3,3 százalékkal kell lemenni a deficitből, ami 24 ezer milliárdos GDP-vel számolva "csak" 8oo milliárdnyi spórolást jelent. Felpuhult volna az eredeti program? Mert ha igen, akkor a kormány kevesebb terhet rak a lakosságra, mint eredetileg szándékolta volna. ("Dolgozott" az MSZP?)

Induljunk ki most abból, hogy az unió számára ezek az új - végleges - számok a hozzájuk rendelt, nagyrészt tudott kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedésekkel egyetemben - hihetőek lesznek. Ezt van ok feltételezni. Az EU különben sem egy büntetőtelep: szeret hinni, s ha csak némi indoka van rá, hisz is. Az azonban felhőket varázsol az ember homlokára, hogy a gazdaság növekedése a miniszterelnök szerint két teljes éven át 3 százalék alá süllyed. Tiszta sor ugyan, hogy az általános (közületi és egyéni) keresletcsökkentés hatására a növekedésnek értelemszerűen zsugorodnia kell, de akkor hol van (hol marad) az a hatás, amit a jövőtől beáramló, százmilliárdos EU-pénzek ábrándos színekkel leírt hatása kifejt? Minél több EU-pénz jön be, annál inkább lassulunk? Csak nem tudatosan alultervezi a kormány a növekedést, hogy aztán politikailag kiaknázhassa a "váratlanul" jó híreket? Rejtély. Hacsak nem arról van szó, hogy a föntebb említett rés betömésére annyi kölcsönt kell fölvenni, amennyi semlegesíti (lenullázza) a megspórolt pénzt, s a növekedés majd kizárólag arra a pénzre kénytelen támaszkodni (ez számokban stimmel is nagyjából), amennyi az unióból bejön?

Bizonyosság a bizonytalanságban: a részleteiben a tegnapi tájékoztató után is homályos konvergenciaterv társadalmi vitája, a dolog érdemét tekintve, elmarad. A nagy sietségben (ami ugyancsak rejtélyes) a munkavállalók és a munkáltatók szervezetei, valamint az ellenzéki pártok túl későn fogják kézhez kapni a programot ahhoz, hogy érdemi ellenvetés esetén az még átírásképes maradjon. Ezt az érintettek súlyosan kifogásolják, joggal. Valójában a kormány nemcsak az EU, hanem a társadalmi partnerek torkán is lenyomja az elképzeléseit. Ergo a terv mögött aligha lesz konszenzus, holott az ügy "nemzeti" hordereje ez egyszer ezt igényelné.