Biztos adatok híján, de több felmérés és népszámlálás-aktualizáló statisztika alapján úgy becsülik, hogy a harminc éve mintegy 420 ezer főnyi vajdasági magyar kisebbség létszáma legalább 130 ezerrel apadt mostanra. A természetes fogyás (öregedés, kevés gyerek, a Vajdaságban régi "hagyomány" az egykézés) mellett a csökkenésnek kisebb oka a természetes asszimiláció. Annál nagyobb oka a népességfogyásnak az elvándorlás, amelynek négy fő kategóriája van.

Az első a háborús fejleményekkel függött össze, a katonaköteles magyar fiatalok 1989 és 1999 között igyekeztek elmenekülni a behívó elől. A második az általánosan és a kisebbségek számára különösen romló politikai és társadalmi légkör elől való elhúzódás. A harmadik az elvándorlás pozitív vonzereje mind vállalkozási, mind munkahelyszerzési szempontból. Ennek egyre jobban terjedő alesete a magyarországi iskoláztatás. A helyben maradók nagy része szerb nyelvű vagy két tannyelvű iskolát választ.

A negyedik elvándorlási kategória a "minőségileg" legnagyobb veszteség: a tartományi és helyi szinten jelentős szerepű vezető értelmiségiek elvándorlása, szakmai boldogulásuk jegyében. Egész szakágak "olvadnak el" a vajdasági magyarság körében mind műszaki, mind humán területeken: ügyvéd, orvos, gyógyszerész, villamosmérnök stb. Az agrárium általános tendenciája keretében fogy a mezőgazdasági népesség is, ráadásul a magyarok helyébe máshonnan elmenekült szerbek igyekeznek.

A hivatalos adatok szerint ma 290 ezer magyar él a Vajdaságban, a tartomány népességének 14 százaléka. A magyar elszivárgás-fogyás és a szerb betelepülések miatt az arány biztosan tovább csökken, kérdés, sikerül-e legalább a tempót lassítani. Ehhez "jobb" Szerbia kellene, és az is, hogy a magyarok által is lakott területeken megszűnjön a burkolt vagy leplezetlen magyarellenes nyomás. Egyelőre tény, hogy mind a tömbben, mind pedig a szórványban élő magyarok létszáma, nyelvterülete csökken, kevesebb a magyar többségű település, és ahol még megvan, ott is olvad.