A nemzeti össztermék 5 százalékát teszi majd ki a nyugdíjkassza hiánya 2050-ben - jósolja az unióhoz benyújtandó konvergenciaprogram tervezete. Tavaly összesen 2294,5 milliárd forintot fordított az állam nyugdíjakra és nyugdíj-szerű juttatásokra - több mint hárommillióan kaptak ilyen címen ellátást. Ez a GDP 10,5 százaléka, 2050-re viszont a prognózis szerint eléri a nemzeti össztermék 14,6 százalékát. Most a nyugdíj-biztosítási alapot nullszaldó környékére várják - igaz, ehhez jelentősebb központi költségvetési juttatás tartozik. A konvergenciatervezet is úgy számol, hogy a jövőben a központi hozzájárulás emelésére lesz szükség.

A túlköltés folyamata pedig megállíthatatlannak tűnik: a nyugdíjaskorú népesség aránya amai 30 százalék alatti szintről 45 év alatt 60 százalék közelébe emelkedik, így 2050-ben közel ugyannnyi nyugdíjas lesz, mint foglalkoztatott.

Tartós megoldás pedig aligha lesz. A kormány a nyugdíjkorhatár lassú, fokozatos emelésével csökkentheti a problémát, de szerepel a tervek között - legalábbis a konvergenciaprogram szerint - az előrehozott nyugdíjazás feltételeinek szigorítása 2009-től, valamint a továbbdolgozás ösztönzése.

A cél végső soron az lenne, hogy a nyugdíjak emelkedésének üteme (reálértéken) elmaradjon a GDP bővülési ütemétől. A nyugdíjemelések visszafogása azonban az elmúlt években nem volt sikeres: az ellátás értéke önmagában is gyorsabban emelkedett, mint a gazdaság teljesítménye, és csak ráadás volt a 13. havi nyugdíj, amely önmagában 150-200 milliárd forinttal terheli a kasszát.

(V. I.)