Gyilkos sejtek és a spontán vetélés

A medicinában nem csak a sikerek fontosak. A gyakorlatban megbukott teóriákból is sokat lehet tanulni, és ezzel jobb diagnosztikus és terápiás megoldásokat találni. Jó példa erre a spontán vetélés immunkezeléséről fellángolt vita.

A teória elméleti alapja a következő: a spontán abortuszok egy részének hátterében bonyolult immunológiai folyamatok (is) állnak. Ebben az immunrendszer számos átvivő anyaga és sejtje vesz részt. Ezek egyike egy olyan immunsejt, amelynek a behatoló idegen anyagok, sejtek elpusztítása a feladata. Ennek megfelelően a neve is félelmetes: natural killer cell, azaz természetes ölősejt (NK-sejt).

Ezek az ölősejtek a gyermeket akaró, ám sorozatosan elvetélő nők méhének legbelső - a magzathoz közeli - rétegében kórosan felszaporodnak. Az, hogy a terhességük kihordására képtelen nők méhében sokkal több van NK-sejtből, jelentős felfedezés volt, ezért egyre több, ilyen páciensekkel foglalkozó klinika és szakember alapozta erre a diagnosztikát és a terápiát. Az ilyen asszonyoknál mesterségesen próbálták csökkenteni a sejtszámot. Méghozzá mellékvesehormonokkal és immunglobulinokkal, azaz antitesteket tartalmazó infúziókkal.

A gond az, hogy valószínűleg rossz diagnosztikus eljárásra alapozták a terápiát! Az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság legutóbbi prágai ülésén Raj Rai, az Imperial College London kutatója arról számolt be, hogy az NK-sejtszám igazolására használt laboratóriumi vizsgálatnál az anyák vérmintája hamis eredményt ad, ezért nem alkalmas az elváltozás kimutatására. Azaz világszerte hamis leletek alapján vágtak bele az immunterápiába.

A londoni kutatók 405 olyan, nem terhes asszonytól vettek sorozatosan vérmintát, akik hiába akartak gyereket, és folyton elvetéltek. Kiderült, hogy vérükben az NK-sejtek száma - függetlenül azok nagyságától, állandó - nem mutat havi ingadozást. Márpedig korábban már bebizonyították, hogy a "tett színhelyén", tehát közvetlenül az anyaméhben, ezeknek az immunsejteknek a száma - a menstruációs ciklussal párhuzamosan - folyamatosan változik, és a peteérés időszakában a legmagasabb. Ezt a koncentrációingadozást a biztonság kedvéért a kísérletbe bevont páciensek közül véletlenszerűen kiválasztott huszonhárom hölgynél biopsziával, azaz a méhből tűvel nyert apró szövetmintának az immunológiai vizsgálatával is ismételten megerősítették.

Az eredmények a kutatókat is meglepték, ezért más oldalról is tesztelték azokat. Megvizsgálták 67 olyan spontán abortuszon átesett asszony NK-sejtjeinek vérkoncentrációját, akiknek sok kudarcot követően végül mégis sikerült egészséges gyermeket a világra hozniuk. Bebizonyosodott, hogy az ő NK-sejtszámuk semmiben sem különbözött a gyereket kihordani képtelen nők vérében mért értékektől. Magyarán, a vérben lévő killer-sejtek menynyiségéből nem szabad semmilyen következtetést levonni.

Anna Croy, a kanadai Ontarióban lévő Queen's University tudósa ennél is tovább ment. Szerinte nem is a "gyilkos" sejtek száma, hanem azok minősége felelős a vetélésekért. Ő azt vizsgálta, hogy a spontán vetélésre hajlamos nők NK-sejtjei mennyire hajlamosak megtapadásra a kísérleti egerek méhében. Kiderült, hogy sokkal kevésbé, mint az egészséges nők immunsejtjei. Azaz az NK-sejteknek valamilyen hibája (is) felelős a spontán vetélésért.

Tehát nem olyan egyszerű az immunrendszer kórélettani válasza, az ölősejtek sem egyszerűen "gyilkolnak". Hogy menynyire forrásban van az egész NK-sejt-teória, azt mutatja Siobhan Quenby, a liverpooli Women's Hospital neves kutatójának a New Scientist című lapban kifejtett - a fentieknek némileg ellentmondó - teóriája. Ő sem vitatja az NK-sejtek jelentőségét a spontán vetélésben. Csak éppen úgy véli, e sejtek szerepe gyökeresen különbözik a korábban feltételezettől. Szerinte a speciális immunsejtek éppen az életképtelen embriónak a méhfalhoz való - időleges - kötődését serkentik. E hatásuk mintegy hat hétig tart, ám ezt követően az eleve károsodott, szerkezetileg pusztulásra ítélt embrió mégiscsak leválik, és az asszony elvetél. Ha az NK-sejtek nem segítették volna elő a megtapadást, a kórosan fejlődő magzat jóval korábban, néhány napos korban magától kilökődött volna. Egyébként ez történik a megtermékenyített és az éppen osztódni kezdett petesejtek jelentős részével is, csak éppen olyan korai stádiumban, hogy a nők észre sem veszik.

Az NK-sejteknek tehát valóban fontos szerepük van a vetélésben: késleltetik, elnyújtják a "gyenge" utód kilökődését! Ezzel tulajdonképpen beleszólnak, megzavarják a természetes kiválasztódás addig észrevétlenül zajló folyamatát.

Dr. Balázs Péter, az Országos Gyógyintézeti Központ szülész-nőgyógyásza elmondta, hogy a kórházukban lévő - az ország egyetlen - Habituális Vetélés Ambulanciáján is vizsgálják az NK-sejtek aktivitását. Ők nem a számukat, a tapadóképességüket, hanem az aktivitásukat nézik, tehát azt, hogy mennyire képesek elpusztítani az általuk megtámadott sejteket. Balázs doktor szerint is sok még a sötét folt a spontán vetélések immunológiai hátterének megismerésében. E komplex kérdéskör fontos résztvevői például a citokinek, amelyek az ölősejtek aktivitását is fokozzák. Miután a terhesség megtartása céljából a magyar szakambulancián is számos esetben immunglobulin infúziót adnak - épp az NK-sejtek működésének elnyomására -, érdeklődve várják az újabb kutatások eredményeit.

A tét nem kicsi, hiszen a háromnál többször előforduló spontán abortusztól minden ötvenedik asszony szenved.

Az ölõsejtek az embriót mint idegen testet érzékelik
Az ölõsejtek az embriót mint idegen testet érzékelik
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.