A résztvevők elénekelték a Szól a kakas már című dalt, a zsidó hagyomány fontosságára emlékeztetve a közvéleményt. Az egész öt percig tartott, aztán a csődület feloszlott. Ezért hívták "villámcsődületnek", vagy inkább flashmobnak.

A közvélemény mindezt legfeljebb a médiából fogja megtudni, minthogy a téren maximum egy turistabusznyi ember verődött össze a demonstrációra. Talán a szerencsétlenül megválasztott nyári időpont miatt, meg azért, mert ma nem divat a közélet iránt érdeklődni. De ez mit sem von le az ügy jelentőségéből. Amit már csak azért is lenne nehéz kétségbe vonni, mert a környék kocsmái, kávézói évek óta zsúfoltak, és többek között ez az, amire a Sófár fel akarja hívni a figyelmet. Arra, hogy a pezsgés, ami az utóbbi években a hetedik kerületi romkocsmákban és kávézókban megindult, a háború előtt is jellemzője volt a kerületnek, de ahogy elkezdődött, máris veszélybe került.

"A pesti zsidónegyedben egy évszázaddal ezelőtt pezsgő, színes, multikulti forgatagot alkottak az itt élő zsidók és magyarok." - olvasható az egyesület honlapján.

A Sófár üdvözli, hogy az utóbbi években építkezések zajlanak a kerületben. A civil szervezet nem ellenzi olyan vehemenciával a bontásokat, mint az Óvás! Egyesület, amely szerint az épített környezetet úgy kell megóvni, hogy a régi házak maradjanak mind a helyükön. A Sófár ezzel szemben azt mondja, hogy a negyedet a befektetők, a lakók, az önkormányzat és a civil szervezetek, tehát minden érdekelt bevonásával kell rehabilitálni. Meg kell beszélni, hogy melyik ház maradjon meg, és azt is, hogy melyiknek a helyén mi épüljön.

- Mi nem értünk az építészethez, ez az Óvás! területe. Mi a negyed szellemi és kulturális örökségéhez értünk, és azt szeretnénk, ha párbeszédet folytathatnánk erről minden érintettel - mondta a helyszínen a NOL-nak Seres Attila, a Sófár Egyesület képviselője.

"Ma szorgalmas munkagépek zaja, villámsebes építkezések pora jelzi, hogy rövidesen újra élettel telnek meg a szűkös utcák. Viták, botrányok kíséretében rohamtempóban folyik az elhanyagolt, romos erzsébetvárosi háztömbök rehabilitációja." - olvasható a demonstráción osztott szórólapokon. - "Örüljünk, hogy sok-sok évtized depressziója után végre történik valami jó is ebben a sokat megélt városrészben. De tennünk kell azért, hogy a nagy igyekezetben a negyednek ne csak a nevében maradjon zsidó!"

A Sófár tehát nem ellenez minden bontást, csak azt, hogy a negyed jövőjéről nem folyik társadalmi párbeszéd.