"Bárkit, csak ne Demszky Gábort!"
- Többször is nyilatkozta mostanában, hogy Budapest költségvetése a csőd közelében van. Mióta és mi vezetett ide?
- Amikor 2004-ben megfosztottak érdemi hatásköreimtől, a változtatást azzal indokolták, hogy múlhatatlan érdemeim voltak ugyan abban, hogy a főváros gazdaságát egy válságos időszakban talpra állítottam, de immáron kedvezőbbre fordultak a viszonyok, ezért lehet lazítani a szigoron. Az én "túlzottan" szigorú politikámon azt értette az indoklás, hogy még feszült helyzetben is biztosítottuk a gazdálkodás egyensúlyát - ez vált másodlagossá akkor. Holott a helyzet nemhogy javult volna azóta, hanem lényegesen kedvezőtlenebbé vált. Elsősorban két ok miatt: az államháztartás helyzete válságosra fordult, ami kihatott Budapest költségvetésére is, a BKV problémái pedig mára a kezelhetetlenség fázisába jutottak. Mivel a fővárosnak nincs számottevő tere bevételeinek növelésére, a kiadásokat kellett volna csökkenteni. Nyilvánvaló, hogy a választási szempontok dominanciája a koalíciós pártoknál nagyban hozzájárul az én mostani kritikáimhoz.
- Személy szerint Demszky Gábort is érik mostanában hasonló vádak - a kampány miatt állítólagosan idő előtt üzembe állított Combinókra gondolok. Ön jól ismeri a főváros beszerzéseinek menetrendjét. Történt ilyen politikailag motivált gyorsítás?
- A körúti villamosprojekt 2002-ben került bele a főváros programjába, és az eredeti ütemezés szerint három-négy év alatt valósulhatott volna meg. A problémát az idézte elő, hogy az első tender eredménytelenül zárult, ami eleve egyéves csúszást okozott. Ráadásul a megismételt tender is elhúzódott bizonyos jogi vizsgálatok miatt, és a Siemenszszel való szerződéskötés után fél évvel érkezett a hír, hogy a szerződés tárgyával kapcsolatban másutt Európában műszaki problémák merültek fel. További hónapokba telt, mire megállapodtunk velük az eredeti tenderben foglalt feltételeket kielégítő másik megoldásról és a kiesett idő miatt a fővárosnak járó teljes kártalanításról. De a szerződést nem bontottunk, mert nem is bonthattuk fel - erre nem volt jogi lehetőségünk. Ezek az előzmények. Ahogy én érzékelem, mindezek után a BKV adott olyan jelzéseket a Siemensnek, hogy már a parlamenti választások előtt jelenjenek meg itt a villamosok, az önkormányzati választásokra pedig már legyenek jelen érzékelhető mennyiségben. A sajtóban több helyen megjelent - mégpedig cáfolat nélkül -, hogy a Siemens ahelyett, hogy a saját kőkemény próbapályáján tesztelte volna a szerelvényeket, a BKV kérésére tesztelés nélkül kiadta őket.
- Ha így volt, nyilván nem a BKV kezdeményezésére történt így...
- Ez így igaz: egyértelműen érzékelhető politikai nyomás volt arra, hogy "sűrítsék" az ütemtervet. Demszky Gábor nyilván egy másodpercig sem gondolt arra, hogy milyen következményei lehetnek az ilyesfajta pressziónak. Egy abszolút profi BKV esetében, ha egy politikus sürgetni próbálja őket, akkor vagy elküldik melegebb éghajlatra, vagy kidolgozzák, hogy szakmailag megalapozott módon hol lehet gyorsítani a folyamaton. A főpolgármesternek abban van felelőssége, hogy nem volt tisztában a BKV hibás működésével. Ha Demszky Gábor az elmúlt években mindent megtett volna annak érdekében, hogy olyan politikai szerkezet működjön Budapesten, amely képes a BKV megreformálására, akkor a felelőssége nem merülhetne föl, még akkor sem, ha egyébként a reformmal kudarcot vallott volna. De ő egy olyan konstrukciót tart fenn, amely csak egy ilyen BKV-t tud működtetni. A BKV anomáliái alapvetően összefüggenek a városháza működésének politikai anomáliáival. A BKV-nak megoldatlan a finanszírozása, ezért veszteséges, ráadásul monopolhelyzetben van, és ezer szállal kötődik városházi politikai tényezőkhöz. Mindezen, tetszik vagy sem, csak privatizációval lehet változtatni. Demszkyt tehát elsősorban az elhibázott politikai stratégiájáért terheli felelősség.
- Véletlen, hogy éppen a kampányban fogalmaz meg ilyen éles kritikákat vele szemben?
- Szó nincs arról, hogy engem valamiféle sértettségből fakadó Demszky-ellenesség vezérelne. De azt gondolom, hogy ezt a politikai konstellációt megváltoztatni úgy, hogy Demszky a helyén marad, nem lehet. Aki rá szavaz, az arra szavaz, hogy ezek az állapotok fennmaradjanak - például a BKV körül. Ha viszont bárki más jön, akkor esély van a változásra. Nem bosszúból mondom, de bárkit, csak ne Demszky Gábort!
- Azért kettejüknek mégiscsak közös a politikai múltjuk, sőt jelenleg is hierarchikus viszonyban dolgoznak...
- A tárgyszerűségtől ezeknek a kedvéért sem vagyok hajlandó eltérni. Én azt érzékelem, hogy akik Demszkyre szavaznak, azok sem elégedettek vele, sőt, elegük van belőle - ezt tömegével meg is fogalmazzák. De attól félnek, ha nem ő győz, akkor jön a másik oldal, ezért ha fogcsikorgatva is, de támogatják. Amíg ilyen dichotóm szemléletben gondolkodnak Demszky szavazói, meg is érdemlik őt.
- Szoktak még egyáltalán találkozni, beszélgetni egymással?
- Korábban mély és korrekt munkakapcsolat volt köztünk, ma már csak véletlenül találkozunk. Inkább a közgyűlésben látjuk egymást, a kritikáimat is ott mondom el. Személyes kapcsolatunk nincs.
- Nem illik ilyet kérdezni, de kifejezetten érdekel: ön kire szavaz majd ősszel?
- Ha nem írja le, megmondom...