A küszöböt rágtam. Sőt, egyik éjjel

fölébredtem ötkor, téli sötét volt még,

hogy hol lehet? Fölhívni nem volt szabad,

de különben is: szombat reggel ötkor?

Nekiálltam a frizsidert kitisztítani.

Alapos, minden részletre kiterjedő

munka volt, gyakorlatilag szétszedtem.

Kipattintottam polcokat, rugós

ajtókat feszítettem bénulásig.

Közben félóránként (többször nem volt szabad,

szigorú határt szabtam áradó

érzelmeimnek) levágtam a körmöt

egy újabb ujjamon. Az húsz ujj,

tíz órányi kitartás. Belebuktam.

A küszöböt rágtam. Nem is, hogy szeret-e,

mert persze, biztos. Hanem az, hogy hol van.

Egyszerűen hol van.

-----------------------------------------------------------------------

Nádasdy Ádám (1947) Babérkoszorú-díjas, legutóbbi kötete Soványnak kéne lenni címmel tavaly jelent meg a Magvetőnél.