Alig tudnak a diákok a forradalomról
A Lauer Learning oktatási cég és a Szocio-Gráf Közvélemény-kutató Intézet felmérése tanulságos eredményt hozott: a megkérdezett hétszáz fiatal döntő többségéről kiderült, nem is tanultak 1956-ról. Akadt köztük olyan is, aki Kossuth Lajost és Petőfi Sándort is az '56-os forradalmárok közé sorolta - alig száz évet tévedve a históriában.
A távirati iroda által megkérdezett szakértők közül Tallai Gábor arra panaszkodott, hogy mivel a tananyag az időrendet követi, a gyerekek tizenhét éves korukig nem is tanulnak a forradalomról. A Terror Háza programigazgatója a Történelemtanárok Egyesületének felmérését idézte, amely szerint idő hiányában kimarad az oktatásból minden, ami 1945 után történt. Tallai szerint gond az is, hogy a tanárok nagy része ma sem tudja, hogyan közelítsen a témához. Van, aki polgári forradalomnak, mások szocialista harmadik utas kísérletnek látják a történteket, de előfordul az is, hogy valaki ma is ellenforradalomként tanítja az ötven évvel ezelőtt történteket.
Az 1956-os Intézet kutatója, Lénárt András a társadalmi motivációt hiányolja. Azt mondja: Nagy Imréék 1989-es újratemetése volt az utolsó közös pillanatunk.
"Nagyon el vagyok szomorodva" - reagált a felmérés eredményére Gyenes Judith. Maléter Pál, a Nagy Imre-kormány kivégzett honvédelmi miniszterének özvegye lapunknak elmondta: maga is több alkalommal szembesült már azzal, milyen erős a tájékozatlanság 1956-tal kapcsolatban. Legutóbb az egyik párt kopogtatócédula-gyűjtője kereste fel, és ő megkérdezte a harminc év körüli, friss közgazdasági diplomával rendelkező fiatalembert, hallott-e Maléterről. Zavart, nemleges válasz érkezett. Gyenes Judithot elkeseríti, hogy a magyar történelem e dicsőséges korszaka ennyire nem érinti meg az ifjúságot. Pedig - tette hozzá - ez volt az az időszak, amikor a folyton széthúzó ország egyet akart.
"Katasztrófa" - kommentálta a hírt Litván György, jelezve, maga is ezt tapasztalja, amikor gimnáziumokba meghívják előadást tartani. A történész szerint fokozza a zavart sok ötvenhatos hőbörgése, folyamatos méltatlankodása. Egyszer egy diák meg is jegyezte, hogy akkor derül majd ki az igazság, ha az egykori résztvevők kihalnak.
Vásárhelyi Máriát, a Nagy Imre-kormány elítélt sajtófőnökének lányát is elszomorítja, hogy a fiatalok nem ismerik az ötven évvel ezelőtti történelmünket, de - mint mondta - a kutatás konklúziója nem érte váratlanul. A szociológus szerint a diákok hónapokon át az ókort tanulják, arról viszont fogalmuk sincs, mi történt 1956-ban, pedig ez az esemény befolyásolja mai életüket is. A tanárok sem tudnak vagy mernek méltóképpen foglalkozni a forradalommal - holott a társadalomban alapvetően konszenzus van a megítélésében -, például mert félnek a szülők ellentétes reakciójától.
A felmérés eredménye tulajdonképpen megmutatja azt is, miként lehetséges az, hogy amikor néhány éve a magyar történelem legkiválóbb személyiségeire szavazhattunk, a listán 1956 leverője, Kádár János szerepel a dobogón (Szent István és Széchenyi István mögött), ötvenhatos hős pedig egy sem.
