Nem akarok szekértábor-műsorokat
- Augusztus elseje óta elnök. A hallgatók ebből érezhetnek már valamit?
- Túl sokat nem. De én érzékelem annak a hatását, hogy az első napon a Krónika munkatársainak tartottam egy értekezletet, ahol közöltem velük az elvárásaimat.
- A Magyar Nemzet híre szerint azt mondta: tarthatatlan, hogy a Krónika Gyurcsány Ferencet általában úgy mutatja be, mint a főgonoszt, miközben Orbán Viktort jóságosnak beállítva azt sugallja, hogy a Fidesz elnökének minél hamarabb hatalomra kell kerülnie. Pontos az idézet?
- Igen. Hozzátéve, hogy azt
- Változott valami az értekezlet óta?
- Már másnap éreztem a különbséget.
- Akkor eddig miért nem működött így?
- Csak azért érzek felelősséget, ami a belépésemet követően történik. A hírműsorok a Magyar Rádió talán legfontosabb műsorai, ezért fontos, hogy jók legyenek. Többéves folyamat egy olyan hírműsor megteremtése, amilyet szeretnék. De alapszinten már az is nagy fejlemény, ha ellentmondásos ügyekről mindkét fél álláspontja elhangzik, és a napi politikai eseményhez kapcsolódó híradás sem egyoldalú.
- Folytatja azt a modellt, amit Kondor Katalin vezetett be: ha támadások érték a Vasárnapi Újságot, akkor a 16 órára mutatott, és arról beszélt, hogy az erre vagy arra húzó műsorok összességében kiegyenlítik egymást?
- Hosszú távon, sőt középtávon sem tartom szerencsésnek azt a hozzáállást, hogy a rádió egészének kell kiegyensúlyozottnak lennie. A műsorok sokszínűsége és különbözősége megmarad, de ha valaki napi politikai, közéleti témával akar foglalkozni, az nem teheti meg, hogy a másik felet nem kérdezi meg. Nem akarom, hogy szekértábor-műsorok legyenek.
- Egyébként tudja-e, hogy miért lett ön az elnök? Hiszen baloldalról azt emlegették fel, hogy Orbán Viktor tanácsadója volt - igaz, a kilencvenes évek elején -, jobboldalról meg azt vetették a szemére, hogy a Magyar Narancsnál dolgozott.
- Nem én vagyok az illetékes ennek megválaszolására. Gondolom, azért jelöltek engem, mert az összes érintett szereplő úgy gondolta, hogy képes vagyok a kiegyensúlyozottság megteremtésére. Vagyis a felek meggyőződtek arról, hogy nem vagyok "a másik" beépített embere. Mindenkitől próbálok egyforma távolságra maradni, amenynyire ez lehetséges.
- És lehetséges?
- Egy hét után azt mondom, hogy igen. De hogy mennyire, azt az elkövetkező idők tapasztalatai fogják megmutatni. Általában a kormánypártok felé az anyagi függőség okozhat politikai kiszolgáltatottságot, az ellenzék felé nyilván egyfajta elkötelezettségre van szükség ehhez. A Magyar Rádió anyagilag nincs annyira kiszolgáltatva, hogy politikai szívességeket kellene teljesítenem a kormánynak. És személy szerint politikailag sem vagyok elkötelezve egyik irányban sem.
- Volt olyan rádiós, aki a Kondor-időszakban távozott a rádiótól, és most bejelentkezett, hogy visszajönne?
- Nem volt.
- Az első feladatának azt nevezte, hogy megtalálja közvetlen munkatársait. Mi lesz a következő lépése?
- Kértem egy augusztus elsejei fordulónapi mérleget, egy jogászcsapat pedig elkezdte áttekinteni a meglévő szerződéseket. Ezek befejezése után leszek tisztában azzal, hogy milyen anyagi állapotban vettem át az intézményt.
- Azt lehet tudni, hogy nyereséges vagy veszteséges-e a rádió?
- Szerintem veszteséges.
- Igaz, hogy a javadalmazása függ attól, miként gazdálkodik a rádió?
- Igen. Ezt kértem. Jelképesnek gondoltam, hogy egy nyolcvan százalékban közpénzekből működő intézmény vezetője anyagilag is érdekelt legyen a kiegyensúlyozott gazdálkodásban. Ha nem teljesítem az üzleti tervet és a kuratórium nem fogadja el a közszolgálati műsor-szolgáltatási szabályzat éves beszámolóját, akkor a fizetésem nominálisan csökkenhet.
- Mi az, amit a hallgatók érzékelni fognak, mondjuk, egy év múlva abból, hogy ön az elnök?
- Ideális esetben egy sokkal világosabb műsorszerkezettel és zenei arculattal találkoznak. Azt szeretném, ha valaki csak zenét hall, már tudja, hogy melyik adónkra kapcsolt. A Petőfi arculata sokkal karakteresebb lesz, és lesznek jól azonosítható "hangok".
- Lehet-e tudni, hogy kik hallgatják a közrádiót?
- Alapvetően az ötven év felettiek. Az aktív lakosságnál a hallgatottságunk a két százalékot sem éri el.
- A Petőfi miért tudná jobban megszólítani a fiatalokat, mint egy kereskedelmi rádió?
- Attól, hogy nem ugyanazokat a zenéket játssza. Meg azért is, hogy a megszólalók kulturáltsága, felkészültsége, szemlélete mégiscsak egy közszolgálati világot tükröz. Nem szeretném minősíteni a kereskedelmi rádiókat, mindannyian halljuk, és gondolunk is róluk valamit.
- Megválasztása után azt mondta, hogy a Bartók a legkarakteresebb adó. Marad klasszikus zenei adónak vagy nyit a kultúra felé?
- Kultúra minden adón lesz, persze más-más felfogásban és témákkal. A Bartóknak abban kell rugalmasabbnak lennie, hogy miután közpénzből működik, a reggeli és az esti csúcsidőszakokban egy kicsit a népszerűség és a hallgatottság irányába kell nyitnia, természetesen a műfaj keretein belül. A Bartókot nem akarom teljesen átpozicionálni. Fontos, hogy van egy, főleg a klasszikus zenére alapozott adó, amelyikbe a szűken vett értelmiségi rétegnek szóló adások is beleférnek. De a vidéken élő ötven év felettiek kulturális preferenciáját sem szeretném kidobni az ablakon. Azért is jó, hogy van három adónk, mert többféle kulturális kínálatot tudunk nyújtani.
- Van olyan rádiós műfaj, amitől megválna?
- Nem preferálom a szolgáltatós-betelefonálós műsorokat. A Magyar Rádiónak nem az a dolga, hogy megmondja, hogyan kell kitölteni az útlevélkérő lapot, vagy arra szoktassa a hallgatókat, hogy idetelefonáljanak, ha csőtörés van náluk. Ennél sokkal nemesebb célokért van a rádió.
- Volt egyfajta bizalmatlanság önnel szemben amiatt, hogy kívülről érkezett a rádióba. Ráadásul nem titkolta, hogy létszámleépítéseket is tervez. Így aligha lesz a rádiósok szeretett elnöke.
- Mindenki látja, hogy ez a több mint tíz éve tartó mozdulatlanság nem jó a rádiónak. Romlik a presztízse, elmaradoznak a hallgatók. Bármilyen fájdalmas lesz, a pályázatomban leírt szervezeti és műsorváltoztatásokat mindenképp megcsinálom.
