Mindez persze nem jelenti azt, hogy az embereket nem érintette készületlenül a megszorítások sora - de körülbelül úgy vannak ezzel, mint aki képes a hatsávos úton keresztbefutni, s megrémül a fékcsikorgástól. Kiszámítható volt a győzelem utáni (eleddig szokatlan) zuhanórepülés is, amelyet a kormányzó pártok "új egyensúlya" produkált, de nyilvánvalóan más kalkulálni valamivel, mint szembetalálkozni vele. Lehetséges, hogy a meghozott intézkedések többnyire negatív szakértői fogadtatása tényleges csalódást okoz, de a szakértők már ilyenek, ha nélkülük döntenek. Vitathatatlan viszont, hogy a költségvetési deficit azonnali beavatkozást igényelt, s bár ennek módjáról sokáig lehetett volna még vitatkozni, de hogy karakteres kiadáscsökkentéssel, ugyanakkor a bevételi oldal békén hagyásával érdemi javulást néhány hónap alatt nem lehetett volna elérni, az biztos. Más kérdés, hogy miért nőtt minden kedden a bejelentett hiány nagysága, s vajon a választások után háborítatlanul folytatódó pókerjátszma blöffjeinek hogyan vált-válhatott tevőleges részesévé avagy áldozatává a kormányfő.

Mindenesetre most kevés olyan kampányban elhangzott mondat van, amellyel ne lehetne szembesíteni Gyurcsány Ferencet, s a hatást nem csillapíthatja az sem, ha a listát Orbán Viktor frenetikus ígéreteivel párosítjuk, érzékeltetve, hogy egyik tétel húzta maga után a másikat. Nehéz elmagyarázni, hogy a kormányon maradók mit láttak anno nem fájónak, mire gondoltak áprilisban és most a vizitdíj rémének hallatán. A politika és a morál labirintusában ismét az örök kérdéshez értünk - szentesítheti-e a cél az eszközt? Praktikusabban, a jelenlegi viszonyokra írva: a politikát ideig-óráig lehet hazugságra építeni, de a frissen tálalt igazság így akkor is érthetetlen lesz, ha az maga az egyszeregy. A most "átélt" fejezet, ha lehet ilyet mondani, előre meg volt írva, a választási győzelem óráiban számolni lehetett vele - egyik-másik pofon elől jó reflexekkel el lehet ugrani, ami pedig betalál, azt, hiába fáj, állni kell. A szorítóból pátosszal teli, dagályos üzeneteket küldeni a társadalomnak - olaj a tűzre. Nem értem, miért nem értik.

Amit tesz a kormány, tehetné jobban, átgondoltabban - de körülbelül csak ezt teheti. Tény, hogy Medgyessyék jóléti rendszerváltása előbbre hozta az igazság pillanatát. A nyugdíjrendszer, az egészségügy, az államigazgatás és megannyi más terület kíméletlenül növekvő költségeivel egyetlen kormány sem nézett szembe, Bokros Lajost is csak tüzet oltani hagyták - a struktúrához nem nyúlhatott.

Ismétlem: a kampány okozta kár, hogy manapság nem kifizetődő józan érvekre támaszkodni. A szenvedélyes magyarázatok egyelőre nem érnek célba, mivel minél több érv, magyarázat szegül szembe a régi nyilatkozatokkal és az ezeket felidéző közvélekedéssel, valamint a lassan a háztartásokban is érezhető megszorításokkal, annál több vérzik el. Nem fog ezen segíteni a szabadságolások idejére beerőltetett társadalmi vita sem, amellyel aligha ereszthetnek le gőzt, indulatot.

Csakhogy rövidlátó az a politika is, amelyik pusztán a társadalmi dühre, a minden újtól való félelemre, a mini-hitbizományokra épít, ezt az évtizedek óta rozsdásodó állapotot akarja konzerválni, mert más nem jut eszébe. Mondják: a kormánypártok egyetlen szerencséje az ellenzék. Az még rendben volna, hogy Orbánéknak eszük ágában sincs konstruktívnak lenni, politikájuk az "egyék meg, amit főztek" sémára készül, szóvivőjük pedig a legjobb leckefelmondó az országban. A javaslatok azonban széllel béleltek, a deklarációk egy kaptafára készülnek, az alternatívák kézből kontrázhatók, nincs meggyőző ellenvilágkép.

A választások utáni zavarodottságnak, érdemi polémiának vége, téved, aki azt hiszi, hogy Orbán Viktor visszavonulásra készül. Új csapatát rendezi. És minden nappal eltökéltebben hiszi, hogy ugyanazt kell tennie, mint eddig. A közvélemény-kutatások pillanatnyilag őt igazolják, nem pedig azt a néhány tamáskodó régi társát, aki a "mást, máshogyan" pártján áll. Legyint arra, hogy volt már rokonszenvlista élén a Fidesz, választáskor mégis fordult a kocka. Legyint arra, hogy az összetákolt szövetség szellemi színvonala romlott, vazallusok veszik körül, s mivel maga is a feltétlen hívek keszonját élvezi - csak ott hiteles, amit mond. Orbán egy személyben képes áthúzni és újraírni karriereket, mennek régi, érkeznek új kegyeltek, már nem szemérmesen, vállaltan nyit a MIÉP és a Jobbik felé. Talán jelképes, hogy éppen az erdélyi Bálványoson hirdetett itthonra kiáltványt - igazán az a mikroklíma az övé. A politikáját megkérdőjelezők távoznak vagy kivárnak, a merészebbje néha meg-megereszt valamiféle interjúba ágyazott áttételes kritikát, többre nem futja. A kasszakulcs nincs náluk, a bázis, a média nem az övék. "Nincs itt a váltás ideje" - súgják bizalmasan, és igazuk van. Mint ahogy abban is, hogy így újra veszíthetnek.

A Fidesz jelenlegi mainstreamje pedig láthatóan nem képes elszakadni az aláírásgyűjtés igézetétől. Néhány héten belül valószínűleg egymilliónyian támogatják majd, hogy a kormányfő vonja vissza valamennyi intézkedését és - ebből következően - érje el a szükséges költségvetési egyensúlyt adó- és járulékcsökkentéssel. Az új politikai csillag, a Miskolcon vereséget vereségre halmozó Pelczné szerint ezt fogja követelni Magyarország, s ha a miniszterelnök nem hajol meg az össznépi akarat előtt, csakis övé a felelősség. Bizony. Igaz, hogy a felelősség mindenképpen az övé, de ez most mellékes. A petíció egész hangvétele naiv és lapos, márpedig a Fidesz minden bizonnyal ezzel a már sokszor bevetett mozgósítással és a szeptember végére a Hősök terére verbuvált tömeggel készül az őszre.

Gyurcsány a kormányfői szózatot, Orbán a nemzeti petíciót koptatja.

Forró ősz lesz.

Hány és hány őszt prognosztizáltunk már forrónak! Hideg is volt, meleg is volt, majd jött a tél. Hideg is, enyhe is. Megkockáztatható: az önkormányzati választás politikai értelemben nem lesz vízválasztó. Semmit nem fog eldönteni és előre vetíteni. Ám ha bármelyik fél abba a hibába esik, hogy úgy érzi, számára ez mindent eldönt és előre vetít, az tényleg dönthet és előre vetíthet.

Orbán természetesen meg fog valamelyest erősödni, Gyurcsány gyengülni fog. Isteni elemzések születnek majd. A Fradi Tuzséron játszik. A konvergenciaprogramot kritikai kitételekkel, bizonyos feltételekkel Brüsszel elfogadja. Gyurcsány pártelnök lesz, Orbán, ha formálisan esetleg nem, de valójában az marad.

Ennyi.