"Szent háború" Szomáliában?
Az idén februárban még némi reménnyel töltötte el a kelet-afrikai ország lakosságát, hogy az Iszlám Bíróságok Szövetsége (IBSZ) fegyveresei szétkergetve a klánok hadait - amelyek az amerikai támogatás reményében felvették a Terroristaellenes Szövetség nevet - bevonultak Mogadishuba, s fennen hirdették, hogy békét és rendet teremtenek a három részre szakadt, minden tekintetben összeomlott államban. A bizakodást azonban hamar keserű csalódás váltotta fel, hiszen az iszlám milícia radikálisai, miután mérsékeltebb vezetőiket háttérbe szorították, egy, az afganisztáni tálib rendszerre emlékeztető, szigorú vallási előírásokra alapozott diktatúra építésébe fogtak. A fővárosban és az IBSZ ellenőrizte déli országrészben egymást követték a szórakozás szinte semmilyen formáját nem tűrő intézkedések: megtiltották, hogy élő zene szóljon az esküvőkön, bezáratták vagy szétverték a labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit vetítő mozikat.
De legalább a fegyverek nem dörögnek - mondhatták, ám félő, hogy az utóbbi hetek fejleményei ezt a kevés pozitívumot is eltörölhetik. Az IBSZ mind harcosabb megnyilvánulásaiból és abból, hogy katonáik megindultak a két éve a legerősebb klánok vezéreiből alakult, ám csak Mogadishu környékét (február óta azt sem) uraló, nemzetközileg legitimnek elismert ideiglenes kormány menedéke, a fővárostól nyugatra, mintegy 150 km-re fekvő Baidoa felé.
Ezt már az "ősi ellenség" Etiópia sem nézte tétlenül. Jelentős csapatösszevonásokat hajtott végre a határon, sőt katonákat dobott át szomáliai területre, hogy védelmére keljen Abdullahi Juszuf Ahmed elnök kormányának. Valójában azonban saját déli, Ogaden tartományát félti, ahol túlnyomó többségben szomáliaiak laknak. Addisz-Abeba tagadja a beavatkozást és megvádolta az iszlám milicistákat, hogy saját embereiket bújtatták etióp egyenruhákba, hogy a szomáliaiak számára így adjanak hitelt szent háborúra szóló felhívásuknak. Mindenesetre azóta még nagyobb számban érkeznek önkéntesek és fegyverek a muzulmán világból. Nem csoda, ha Washington nyugtalan, hiszen az iszlám milicisták térnyerése tovább valószínűsíti azt a baljós feltevést, hogy az al-Kaida számára Szomália maga lehet a mennyország, ahol háborítatlanul készíthetnék fel harcosaikat a bevetésekre.
Ha rövid időn belül nem sikerül tárgyalóasztalhoz ültetni a kormány és az IBSZ képviselőit, könnyen lángba borulhat az egész északkelet-afrikai térség, amely az iszlám nevében fellépő terrorszervezetek a Nyugat ellen vívott hadjáratának újabb színtere lehet. Amennyiben Etiópia - az átmeneti kormány védelmében - megszállná Szomália egy részét, Eritrea és Szudán aligha maradna tétlen. Egy radikális iszlám államhatalom létrejöttét Afrika szarván pedig Washington nem tűrné, bár intő jel az amerikaiak számára az 1993-as segélyakció katonai biztosításának súlyos kudarca.
Július 30-án az átmeneti kormány, élén Ali Mohammed Gedi miniszterelnökkel elszökött, ellentétben a parlamenti képviselők többségével, akik etióp katonai segítségben bízva a helyükön maradtak.
Szomália népe pedig még mindig nem ébredhet fel másfél évtizedes lidércálmából. Túl azon, hogy az örökös harcok megsemmisítették a korábban sem éppen virágzó gazdaságot, hol az aszály, hol az áradások vitték el a soványka termést. A segélyek jelentős részét pedig vagy a klánok hadai, vagy már a tengeren a kalózok kaparintották meg, így az éhínség már régóta a mindennapok része.
