Veszélyesen képzetlenek a nevelők
A kaposvári Zita gyermekotthonban, a mezőfalvi lakásotthonban és a megyaszói gyermekotthonban folytatott ombudsmani vizsgálat nemrég szabálytalanságok sorára világított rá. Az egyik helyen például az intézmény vezetője a saját szőlőjében dolgoztatta a gyerekeket, majd a bort a gyerekotthonban értékesítette. Takács Albert tapasztalatait összegezve javaslatot tett az Országgyűlésnek, hogy mielőbb vitassa meg a gyermekvédelmi intézmények működési gyakorlatát.
- Aggályaink nagy része a közel tízéves gyermekvédelmi törvény be nem tartásából ered - mondja dr. Győrffy Zsuzsanna. Az Országgyűlési Biztos Hivatala gyermekjogi osztályának vezetője szerint a törvény szelleme és a sivár valóság között hatalmas szakadék tátong. A törvény előírta például a gyermekotthonok átalakítását. Eszerint az elavult, nagy létszámú intézményeket kisebb, maximum negyvenfős otthonok és lakásotthonok váltanák fel. Eddig négyszer kellett meghoszszabbítani az átalakítás határidejét, legutóbb 2007-ig. A törvény előírja továbbá, hogy ki, milyen képesítéssel dolgozhat a gyermekvédelemben, ám ennek a nevelők többsége nem igazán felel meg.
- A szakmai felkészültség hiánya sok esetben a nem megfelelő bánásmódban érhető tetten - mondja Győrffy Zsuzsa, aki ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egy-egy jól felkészült vezető csodákra képes.
Tapasztalatai szerint a szakmai felkészületlenség elsősorban vidéken és leginkább az elmaradott kistelepüléseken jellemző. A mai napig gyakran előfordul, hogy a helyi védőnő, óvónő vagy tanítónő látja el mellékállásként - azaz napi négy órában - a családgondozói vagy a gyermekvédelmi feladatokat.
A gyermekjóléti szolgálatokról a vizsgálatok során kiderült, hogy egy részük még mindig szereptévesztésben van. Régi beidegződések szerint sok esetben a családok megregulázását tekintik fő feladatuknak, holott nincs hatósági jogkörük.
- Régen rossz, ha azok, akiknek valójában segítségre lenne szükségük, félnek a szolgálattól - mondja a szakember. - A gyermekjóléti szolgálatok elsődleges feladata a megelőzés lenne, hiszen azért hozták létre őket, hogy a gyermek veszélyeztetettségét még időben észleljék és jelezzék. Ha például egy gyermeket bántalmaznak, akkor megvizsgáljuk, hogy az illetékes szakemberek tudtak-e egyáltalán a bántalmazásról, és tettek-e bármit is a gyermek védelmében.
Amikor egy gyereket kiemelnek a családjából, a hivatal megnézi, hogy az illetékesek észlelték-e a családi problémákat - sok esetben az egyértelmű krízishelyzetet -, és segítettek-e az intézkedés előtt annak megoldásában. A gyermekvédelmi törvény szerint ugyanis az állami gyermekvédelem legfontosabb feladata az, hogy minden eszközzel elősegítse a gyermek családban nevelkedését.
- A gyermek kiszakítása a családból csak a legvégső megoldásként merülhet fel - nyomatékosítja Győrffy.
A törvény rendelkezik arról is, hogy pusztán anyagi okokból nem lehet gyereket a családjától elszakítani.
- Ez talán a legnagyobb probléma. A törvény előírja ugyan, hogy ki kell alakítani azt az intézményhálót, amelynek feladata a krízisben levő családok ideiglenes elhelyezése lenne - magyarázza az osztályvezető -, ám csak nagyon kevés átmeneti otthont alakítottak ki. Így igencsak nehézkes a családi krízishelyzeteket kezelni, és szinte lehetetlen megoldást találni a család egyben tartására.
A gyámhivatalok működésével kapcsolatban szintén komoly gond a szakértelem hiánya és a vontatott ügyintézés. Győrffy szerint erre a legjobb példa az örökbefogadás. Szerinte elképesztő, hogy ma Magyarországon gyakran több év után válik csak egy gyermek örökbe fogadhatóvá. A dolog - mint kiderült - jellemzően a gyámhivataloknál akad el.
- A magyar gyermekvédelem igen megcsontosodott rendszer, amelyben mihamarabb generáció- és szemléletváltásra lenne szükség - summáz Győrffy Zsuzsa.
