Az elemi részecskék szakembere oxfordi professzorokat megszégyenítő angolsággal magyaráz. Holott nem Angliában nőtt fel, 1987-ben végzett az ELTE fizikus szakán. S amikor mostani munkahelye felől kérdezem, hangsúlyozza, ő ma is az ELTE elméleti fizika tanszékének munkatársa. Már három éve a wuppertali egyetemen végez ugyan kutatómunkát a csapatával, de minden munkáját kettős kötődés és kettős intézetmegjelölés jellemzi. Eddig már bejárta a világ leghíresebb részecskefizikai laboratóriumait, hiszen a genfi CERN-ben kezdett, majd hazajött, hogy innen két és fél évre a hamburgi DESY gyorsítójánál fejlessze tovább magát. Ezután ismét két év CERN következett, majd egy év a híres japán tudományos város, Tsukuba részecske-fizikai intézetében, öt év az ELTE-n, majd 2003-tól Wuppertal.

- A világ eredetét kutatom - mondja -, ami ugyan elméleti számításokon alapuló munka, de ehhez olyan óriási nagyberendezésekre van szükség, amilyenek itthon nincsenek. Tíz évig annak a fázisátmenetnek a tulajdonságait vizsgáltam, melyek az anyagi világ kialakulásáért felelősek. Most pedig azt a folyamatot elemzem, amely az anyagtöbblet létrejöttének irányát határozta meg. Vagyis azt a helyzetet, ami ma létezik, hogy az anyag-antianyag egyensúly egy kissé az anyag javára billen.

Az egyik nagy kérdés, hogy hol a hiányzó antianyag. Fodor szerint szétsugárzódott. De hogy miért annyi a többlet, s miért éppen az anyag maradt többségben, ez rejtély. A magyar fizikus egy évtizedes számításai nyomán azonban ma már tankönyvi adattá vált az ezt előidéző fázisátmenet erőssége és természete. Ez határozza meg ugyanis létezésünk alapkérdését. S mai munkájához elengedhetetlen ugyan a jülichi szuperkomputer, mely a világ jelenlegi legnagyobb teljesítményű, polgári célú számítógépe (ez 50 teraflop - 50-szer 1012 darab - 16 x 16 jegyű szám összeszorzására képes), ráadásul az ő projektje a szupergépen futó legnagyobb projekt, leghivatkozottabb közleményét egy doktoranduszával együtt 2001-ben mégis egy itthoni, saját építésű számítógépen készítette. Ez azt a korai világegyetemi átmenetet írta le, mely felel a látható univerzum tömegének túlnyomó többségéért. Mivel az anyag folytonosan vákuumban jelenik meg és tűnik el, s mindezt elképzelhetetlenül nagy hőmérsékleten, a számítások is ilyen körülményekre készültek. Fodor újítása abból állt, hogy képes volt kezelni azt a problémát, amikor több anyag volt a rendszerben, mint antianyag. A számítások eredőjeként óriási pozitív és negatív tagok jelentek meg, s a végeredmény pontosságát befolyásoló jelentős részek estek ki. Egyre sűrűbb anyag 1015 fokra történő felmelegítésével el lehetett jutni végül egy olyan érdekes hőmérséklet-sűrűség értékhez, amelyen a világegyetem majonézszerűvé vált. Ez a kritikus opaleszcencia, ahol minden mindennel összefügg. Ez az anyag új formája, mely minden ismeretlensége és annak ellenére, hogy sohasem létezett és magától létre sem jöhet, kísérletileg megvalósítható.

- Jelenleg építenek ehhez egy egymilliárd dollárba kerülő berendezést Darmstadtban, mivel az amerikai Brookhavenben az említett sűrű állapot megvalósítása nem sikerült - mondja Fodor, aki megemlíti, hogy a kísérlet egyik legfőbb célja az általuk megjósolt anyagállapot létrehozása.

A magyar kutató, akinek ezt a munkáját világszerte napjaink fizikájának egyik leghíresebb dolgozataként tartják számon, nem tartja az idézettségi listákat mindenhatónak.

- Egy jól hivatkozott dolgozat érdekes, és egy tudományosan érdekes dolgozatra sokat hivatkozhatnak, de egy kétszeres, háromszoros vagy ötszörös hivatkozási mutató nagyon sok más tényezőtől is függ, ezért abszolutizálni nem lehet - utal a hazai közéletben zajló tudománypolitikai vitákra.

Az ELTE munkatársaként Fodor Zoltán egyébként nem a hazai adófizetők pénzét költi külföldön, hanem épp ellenkezőleg. Német adóforintok "jönnek" Magyarországra, amikor rendszeresen hazai diákokat és fiatal kutatókat visz ki magához kutatni. Jelenleg is négyen vannak kinti csoportjánál.

- A magyar diákok kitűnőek, nekik ugyanis másként jár az agyuk, szabadabb a gondolkozásuk, innovatívabbak, eredetibbek - állítja.

A magyar tudomány gondját egyébként nem csak a pénzhiányban látja. - A hibákat én is látom, de annyi pénzt, mint amennyi mondjuk Németországban jut a kutatásra, itthon nem is lehetne elvárni - mondja. Az alap- és alkalmazott kutatások körüli vitáról pedig megjegyzi, a jó arányok fontosak, de mindkettőre szükség van.

A hazai akadémikusi, nagydoktori pótlékok rendszerét sem lehet összehasonlítani a német rendszerrel, ott ugyanis eleve más a kutatói fizetések szerkezete. Fodor Zoltán egyébként 31 évesen szinte rekorderként lett akadémiai nagydoktor és 34 évesen egyetemi tanár, eredményeit elismerték, kutatásait jelentősen támogatta az OTKA. Számára a hazai kapcsolat érzelmi kérdés is, ezért hálátlanságnak is tartaná a magyarországi tudományos életben bármit is leszólni. Fodor inkább dolgozik, kutat, számol csoportjával Wuppertalban, Budapesten és Jülichben.

l Az ESOF 2006 (Euroscience Open Forum) Európa kísérlete arra, hogy utánozza a világ legnagyobb össztudományos konferenciá-ját, mely az amerikai tudományfejlesztő társaság, az AAAS szokásos éves összejöve-tele, amelyen a legkülönbözőbb területeken dolgozó tudósok, politikusok, diákok, taná-rok jönnek össze, s az itt nap mint nap elhangzó kutatási eredményekről rendszere-sen majd' ezer újságíró tudósít. Az ESOF-ot most másodízben rendezték meg, a két évvel ezelőtti stockholmi kezdet után ezúttal Münchenben. Itt több mint kétezer résztvevő és mintegy négyszáz újságíró jött össze. A 67 tudományos ülés és számos előadás keretében tudósok és döntéshozók a legfontosabb tudományos trendekről, az európai kutatásról, a tudomány és a nyilvánosság viszonyáról tanácskoztak. A programot rengeteg nyilvános program színesí-tette interaktív kiállításoktól, tudományos filmfesztiváltól kezdve diákok számára rendezett laboratóriumi bemutatókon, fesztiválszerű programokon át pódiumbeszélgetésekig. Az egyik fő szlogen a tudomány társadalom számára való átláthatóbbá tétele volt.

Fodor Zoltán, az ESOF 2006 kiállításán magyarázza a világmindenség kialakulását az érdeklõdõknek