Az oroszlányi "Ironman", aki ma úszásoktató, felhagyott már a versenyzéssel, felcsapott viszont a hungarikumok népszerűsítőjének. Négy éve nyeregbe ült, és felkereste az ország összes borvidékét, sokan csatlakoztak hozzá egy-egy szakaszon. A bornépszerűsítő túra után most a hazai minőségi pálinkát választotta, a nemes ital megjelenésének szépségét tekinti útjelzőnek. Szombaton indul a túra a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Érpatakról. Két hét alatt több mint kétezer kilométert kerekezik, s tizenhét megyét érintve felkeresi a legjobb pálinkásokat.

Borútról és bortúráról sok országban hallhatunk, így nálunk is, de minden bizonnyal ez lesz az első pálinkatúra. Erre az ad lehetőséget, hogy az Európai Unió szabályai szerint csak Magyarország (és egy-két határa menti tartomány) jogosult ezt az italnevet használni. Természetesen szigorú feltételekkel: még véletlenül sem kerülhet ez a felirat tiszta szeszből és aromákból kutyult vegyület - a korábban évtizedekig árusított gyomorpróbáló nyakolaj - üvegére, arra csak szeszes italt írhatnak.

A pálinka névre csak gyümölcsből párolt, legalább 37,5 szeszfokú ital tarthat igényt, és még az alapanyag gyümölcs is kizárólag magyarországi fáról-bokorról származhat. A Szatmári Szilva és a Szabolcsi Almapálinka még földrajzilag is védett elnevezés az unióban. Ennek a szigorú szabályozásnak nem is tudott megfelelni minden szeszüzem, a legjobbak viszont ma már a konyakhoz és a whiskyhez hasonló minőségű és változatos ízvilágú párlatokat készítenek. Nem véletlen, hogy éppen Érpatakról indul az italtúra, hiszen a legutóbbi nemzetközi versenyen az ottani Zsindelyes Pálinkafőzde szederpálinkája bizonyult a legjobbnak, míg gyümölcsszemeken érlelt meggypálinkájuk évek óta a kényes ízlésű italbarátok kedvence.

Kóstolóházat is avatnak a faluban, s Vasi Csaba azt állítja: a sportemberek számára is érték a mérték, ezért ő maga is belekortyol a gyönyörű italba. Azután bringára száll, és Panyolán át Miskolcra teker, és tizennégy nap múlva fejeződik be a körút Érpatakon.