Igaz, hogy politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok. Igaz, hogy az elmúlt választási kampányban hazudtak az embereknek, eltitkolták az ország valódi helyzetét. Sokaktól eltérően, akik ezt megértéssel fogadják - a politika, úgymond, már csak ilyen -, ezt én is elfogadhatatlannak tartom.

Az azonban nem igaz, hogy - mint a kiáltványban olvasható - ez a rendszerváltás óta először 2006-ban történt meg. Ki ne emlékezne arra, ahogy Orbán 1998-ban az "egyszeri, nagyarányú adócsökkentés ígéretével" nyerte meg a választást, majd nem csökkentette az adókat? (A tb-járulékot ugyan fokozatosan csökkentette, de a személyi jövedelemadót némiképp még emelte is, amikor a sávhatárokat nem igazította hozzá az inflációhoz, és emelte az egészségügyi hozzájárulást és más kisebb adókat is.) A Fidesz visszavett a nyugdíjemelés mértékéből, de erről a szándékáról a választásokig - sőt az önkormányzati választásokig - mélyen hallgatott. (Hogy ezt megtehesse, az államháztartási törvény módosításával késleltette a költségvetés benyújtását, hogy a nyugdíjemelés szabályozásának módosításával csak az önkormányzati választás után kelljen előállnia. Íme, a magas szinten szervezett hazugság.) A Fidesz a választási kampányban az egészségügyi bérek négyszeres emelését ígérte, amit persze nem valósított - nem is valósíthatott - meg. Arról sem beszélt a kampányban, hogy leállítja majd a Nemzeti Színház és a metró építkezését, azután megtette.

A gazdaságpolitikai hamis beszédnek története van. A négy évtizedes egypártrendszert 1989-90-ben demokratikus berendezkedés váltotta fel, s a politikusok elkezdtek igazat mondani. Éles viták folytak köztük a költségvetésről, a privatizációról, a nyugdíjrendszerről és a kárpótlásról, ahogy az plurális demokráciában szokásos, de valamennyien azt mondták, amit gondoltak, amit igaznak véltek. Ehhez képest a fordulat nem 2006-ban történt, hanem tizenegy évvel korábban. És ezt a fordulatot a Fidesz hajtotta végre.

A rendszerváltás utáni magyar politika első nagy hazugsága az volt, amikor a Bokros-csomag bejelentését követő első parlamenti ülésnapon felállt a Fidesz frakcióvezetője, és úgy állította be a dolgot, mint ha a stabilizációs csomagra egyáltalán nem volna szükség, az semmivel sem indokolható támadás lenne a magyar emberek életszínvonala ellen. Hogy miért minősítem ezt hazugságnak? Miért nem hiszem el, hogy egyszerűen másképpen látta a Fidesz a helyzetet? Azért, mert a az Antall-kormány ellenzékében Orbán még helyesen bírálta annak felelőtlen költségvetési politikáját, és rámutatott a költségvetési rendteremtés szükségességére. A Fidesz vezérszónokaként Kövér László a Horn-kormány programjának 1994-es vitájában azzal támadta a kormányt, hogy nem kész a gazdaság helyzete miatt szükséges kemény intézkedések meghozatalára. Az 1995-re szóló költségvetés novemberi vitájában Urbán László a Fidesz vezérszónokaként kifejezetten azt hiányolta, hogy a költségvetési törvényjavaslat nem tartalmazza azokat a kemény lépéseket, amelyekre a gazdasági egyensúly helyreállításához szükség lenne. A Fidesz vezetői tehát pontosan tudták, hogy a stabilizációra szükség van. Csupán meg kívánták lovagolni az emberek várható csalódottságát, és ezért minősítették feleslegesnek a Bokros-csomagot. Orbán Viktor tizenegy éve következetesen kitart e történelmi hazugság mellett.

Hamis volt a Fidesz fellépése az 1997-es földtörvény-módosítás ellen is. Ezúttal a mezőgazdaságból élők földféltését igyekezett meglovagolni, amikor - a Kisgazdapárt nézeteit átvéve - a külföldiek és általában a társas vállalkozások földtulajdonával szemben indítottak népszavazási kampányt. Miből gondolom, hogy ez hamis fellépés volt? Amikor 1994 tavaszán, a parlamenti ciklus utolsó napjaiban az MDF-kormány módosította a földtörvényt, úgy, hogy a társas vállalkozások ne rendelkezhessenek földtulajdonnal, a Fidesz szakpolitikusa, Glattfelder Béla még élesen elutasította ezt, kiállva a földdel való ésszerű gazdálkodás mellett.

Nem volt kevésbé hamis a Fidesz részvétele abban az évekkel későbbi népszavazási kampányban, amelyet a Munkáspárt kezdeményezett, és a kórházak privatizációjáról szólt. Hazug volt ez a kampány is, hiszen néhány évvel korábban, kormánypártként még maga a Fidesz látott hozzá a több-biztosítós rendszer előkészítéséhez - amit az 1998-as kampányban még megígért -, és maga alkotott törvényt az egészségügyi privatizációról. Fideszes polgármesterek élen jártak a kórházak, illetve egy-egy város egészségügyi intézményrendszerének magánkézbe adásában. Jól tudta és tudja ma is a Fidesz, hogy szükség lenne magánkezdeményezésre az egészségügyben, de meg akarja lovagolni sokak idegenkedését a magántulajdontól, a piactól, és ezért lép fel a kórház-privatizáció és a versengő magánbiztosítók ellen.

A gazdaság helyzetéről sem 2006-ban adott először hamis képet magyar kormány. Az Orbán-kormány a költségvetés összeállításakor rendszeresen alábecsülte az inflációt, és így tudott parlamenti ellenőrzés nélkül dönteni százmilliárdok elosztásáról. Vajon nem a gazdaságpolitikai hamisság kategóriájába tartozott a Fidesz-Orbán-kormány kétéves költségvetése? S vajon nem a gazdaság helyzetének hamis beállítása volt a "rosszabbul élünk, mint négy éve" kampány, mely homlokegyenest ellentmondott minden hozzáférhető adatnak?

Összefoglalóan megállapíthatjuk: a Fidesz tizenegy éve hátat fordított a realitásoknak a gazdaságpolitikai retorikában. Ennek jegyében hitegette az embereket legutóbb tizennegyedik havi nyugdíjjal, általános adó- és járulékcsökkentéssel, az áramár csökkentésével.

Sajnos a Fidesz ebben nem maradt magára. Csatlakozott hozzá az MDF, amely az EU-csatlakozás kapcsán fedezet nélkül általános nyugdíjemelést szorgalmazott, amely az EU-n belül (!) piacvédelmet hirdet, amely haláladóként támadja az örökösödési illetéket. Csatlakozott hozzá a szocialista párt, amely a 2002-es kampányban "jóléti rendszerváltást" hirdetett, s egyszerre ígérte a bérek, a nyugdíjak, az ösztöndíjak és az agrártámogatások emelését, az autópálya- és a gátépítés radikális gyorsítását. Amikor a Fidesz legutóbb a kampányban az áramár csökkentését hirdette meg, a szocialisták is csatlakoztak ehhez a blöffhöz, rálicitálva a Fideszre. Engem az szomorít el a leginkább, hogy saját pártom, az SZDSZ is követte a többi pártot, amikor "diplomás minimálbérrel" fedezetlen jövedelemnövekedést szorgalmazott, amikor anélkül ígért és ígér adócsökkentést, hogy megmondaná: hol és mit kíván ehhez megtakarítani a költségvetés kiadási oldalán. A hamis beszéd a politikai osztály egészét magával ragadta.

Gyurcsány Ferenc már első, korlátozott idejű miniszterelnöksége idején elindult az igazmondás felé. Legfontosabb társadalompolitikai lépését, a családtámogatások átrendezését bejelentve - eltérve Orbán Viktor és Medgyessy Péter gyakorlatától - nyíltan megmondta: amit tesz, annak kárvallottjai is lesznek, a magas jövedelműek, hiszen egyszerre nem lehet mindenkinek kedvezni. A kampány középpontjába "Új Magyarország program" néven a szocialisták fejlesztési elképzeléseit állította, és igyekezett kevesebbet beszélni fogyasztási ígéretekről. Arra azonban nem volt ereje, hogy már a választások előtt szakítson a hamis beszéddel: a kampány kicsengése az óvatosság dacára mégis az volt, hogy továbbra is minden egyre jobb lesz: miközben épülnek az új létesítmények, a bérek és a nyugdíjak is nőnek, az adók is csökkennek. "Több SZDSZ - kevesebb adó" - hallhatta a választó az SZDSZ-től is, és ehhez képest kevesekhez jutott el Kuncze Gábor figyelmeztetése, hogy előbb a költségvetést kell rendbe hozni, azt pedig csak találgatni lehetett, hogy mit is jelent ez az egyes ember számára. A koalíció nyomban a választások után radikálisan szakított a gazdaságpolitikai hamissággal, és tizenegy év után visszatért az igazmondáshoz. Nem is tehetett mást, hiszen tettekben is szakított az Orbán-kormány, a Medgyessy-kormány és az első Gyurcsány-kormány hiánynövelő gazdaságpolitikájával. Jobban tette volna, ha már korábban elszánta volna magát erre. Ha legalább 2005 őszén nem csökkentették volna tovább az adókat, hamis képzetet keltve az emberekben a gazdaság lehetőségeiről. De legalább most váltottak. Kár, hogy a Fidesz nem követi ebben a kormánykoalíciót. Kár, hogy - akárcsak a Bokros-csomag elutasításakor - továbbra is azzal hitegeti az embereket, hogy megszorításokra egyáltalán nincs is szükség, hogy a kialakult helyzetből adócsökkentéssel lehet kijutni, hogy ebben a helyzetben megengedhető volna a további nagyarányú béremelés...

A politikai hamis beszéd üzemszerű alkalmazását tizenegy évvel ezelőtt a Fidesz vezette be Magyarországon. A többi párt utólag követte ebben, s a kormányoldal most felhagyott vele. A Fidesz még mindig kitart mellette. Talán eljött az ideje, hogy ők is szakítsanak a hamis beszéddel, hogy visszatérjenek a gazdaságpolitikai igazmondáshoz. Akkor végre kialakulhatna Magyarországon a normális politikai diskurzus, amelynek résztvevői felnőttnek tekintik az embereket.

A szerző közgazdász, volt országgyűlési képviselő (SZDSZ)