A szocialista képviselőcsoport határozottan cáfolja azokat a híreket,amelyek szerint a frakció vagy a kormány az állam kivonulását tervezi afelsőoktatás finanszírozásából - közölte a párt frakcióvezetője.

Megszűnne a felsőoktatási intézmények állami finanszírozása, a pénzt ahallgatók "vinnék", akik a tandíj befizetéséhez az államtólnyerhetnének támogatást - ezek a kormányzat távlati elképzelései, értesült a Népszabadság.

Információink szerint a "fejlesztési részhozzájárulás", tehát lényegében a tandíj bevezetése csak az első lépés: akormány a ciklus végéig még többször is módosítani szeretné a törvényt.A hosszú távú cél az, hogy megszűnjön az intézményfinanszírozás,helyette a hallgatók juthatnának állami támogatáshoz. A gyakorlatban ezazt jelentené, hogy minden képzés "fizetős" formában indulna, ahallgatók pedig a tandíj befizetéséhez állami támogatásrapályázhatnának.

Az így elnyert összegeket - amelyek a tandíjnak csak bizonyos hányadát vagy akár teljes összegét is jelenthetnék - ott "használhatnák föl" a hallgatók, ahol szeretnék, illetve, ahol megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. Mindez egy megnövelt hallgatói hitel- és ösztöndíjrendszerrel párosulna. Ezzel lényegében megszűnne az intézmények állami finanszírozása, ami egyben azt is jelentené, hogy az oktatók sem maradnának közalkalmazottak.

Lendvai Ildikó mai közleményében azt írta: a szocialista frakció támogatja a felsőoktatás reformjának folytatását, a reform azonban a frakció álláspontja szerint nem jelenti azt, hogy a diplomaszerzés finanszírozásában nélkülözni lehessen a közpénzeket, az állami támogatást. Ellenkezőleg: a szocialista képviselők a törvényhozásban, a fejlesztési részhozzájárulás bevezetése kapcsán is azt a konstrukciót támogatták szavazataikkal, amelyben a hallgatók hozzájárulása teljes egészében az egyetemeknél, főiskoláknál marad, nem váltja ki az intézmények állami támogatását, hanem az oktatás fejlesztését, a hallgatók tanulmányi ösztöndíját szolgálja.

Lendvai közölte: a frakció érdeklődéssel figyeli a felsőoktatás lehetséges változásaival kapcsolatos, a sajtóban is megjelenő különböző szakértői, oktatói, hallgatói véleményeket. Maga azonban csak azokat a reformlépéseket támogatja, amelyek eredményeként a hallgatók az elhelyezkedéshez valódi esélyt biztosító, piacképes diplomát szerezhetnek, a képzés szerkezete ennek megfelelően kerül kialakításra, a tehetséges rászoruló diákok pedig az eddiginél nagyobb ösztöndíj, a tandíjmentesség, a költségtérítéses képzésből való átjárás segítségével a korábbinál könnyebben juthatnak diplomához.

A Népszabadság úgy tudja, hogy lényegében megszűnne az intézmények állami finanszírozása, amiegyben azt is jelentené, hogy az oktatók sem maradnánakközalkalmazottak. Az egyetemeknek és a főiskoláknak a tandíjból befolyóbevételeikből kellene fönntartaniuk magukat, amihez - a hallgatókonkeresztül - az állam is hozzájárulna. Az intézmények száma emiattvalószínűleg csökken. (A szaktárca nem is titkolja, hogy a jelenlegi 72felsőoktatási intézményt - a 80 millió lakosú Németországban ugyanennyivan - túl soknak találja.) Hiszen, ha majd a hallgatók dönthetnekarról, hogy hol költik el az államtól kapott támogatást, vagy ha annakhiányában tandíjat fizetnek, nyilvánvalóan a jó munkaerő-piacilehetőségeket kínáló minőségi képzéseket választják majd, a rosszabbakpedig kénytelenek lesznek bezárni. A piac - vagyis a hallgatókkereslete - szabná meg tehát nagyrészt az intézményi struktúrát, amibepersze az államnak is lenne beleszólása, hiszen eldönthetné például,hogy a jogász- vagy a mérnökképzésre jelentkező hallgatóknak ad-etámogatást.

E rendszer bevezetését a kormány öt év alatt,fokozatosan képzeli el. Ez a gyakorlatban valószínűleg azt jelenti,hogy a fer összege folyamatosan emelkedik (jelenleg a képzési költségekhúsz százalékát teszi ki), míg végül a teljes költséget el nem éri, azállam pedig ezzel egyidejűleg kiépíti a pályázati rendszert.

(forrás: MTI, NSZ, Varga Dóra)

Lendvai Ildikó