A parlament tegnap, nyári rendkívüli ülésszakának utolsó napján elfogadta a felsőoktatási és a közoktatási törvény módosítását. Az előbbi értelmében a 2007-es tanévtől bevezetik a fejlesztési részhozzájárulás rendszerét. Vagyis alapképzésben évenként átlagosan 105 ezer, mesterképzésben pedig 150 ezer forintos tandíjat szednek majd a hallgatóktól. Ténylegesen a második évtől kell fizetni, mivel a pontos összeget a tanulmányi eredménytől függően állapítják meg. A hátrányos helyzetűek tandíjmentességet kaphatnak.

A közoktatási törvény módosításának legneuralgikusabb pontja a pedagógusok óraszámának megemelése. A végső változat értelmében szeptembertől heti két óra tanórán kívüli foglalkozás megtartását írhatják elő a tanároknak. Jövő szeptembertől a tanítók kötelező óraszáma heti egy, a tanároké heti két órával emelkedik.

Az érdekvédelmi szervezetek előkészítetlennek és megalapozatlannak tartják a módosításokat, amelyekről szerintük nem is folytak érdemi egyeztetések - a tárca csupán tájékoztatókat tartott. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) ezért már ma megkezdi egy szeptemberi tüntetés szervezését.

Ekler Gergely, a szervezet elnöke azt mondja, hogy nem tandíjellenes tüntetésre készülnek. Arra szeretnék fölhívni a kormány figyelmét, hogy ha felsőoktatási reformot szeretne, akkor valódi koncepcióra és megfelelő előkészítésre van szükség.

A tüntetéshez csatlakozik a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) is, ha az augusztus 1-jére összehívott Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács ülésén sem kezdődik meg az érdemi párbeszéd - közölte lapunkkal Kis Papp László, a szervezet elnöke. De az FDSZ bízik abban, hogy beleszólást kap a részletek - vagyis a most elfogadott törvénymódosításhoz kapcsolódó kormányrendeletek - kidolgozásába.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete többet szeretne. Mint Kerpen Gábor elnök fogalmazott: remélik, hogy a kormány ősszel visszavonja a most elfogadott módosítást, amely 20 százalékkal megnöveli a pedagógusok munkaidejét, így 15 ezer fős elbocsátáshoz vezethet. A bevallása szerint 20 ezer tagot tömörítő PDSZ ezért a múlt héten sztrájkbizottságot hozott létre, hogy a kormányt a tárgyalások megkezdésére kényszerítse.

A 100 ezer fős tagsággal rendelkező Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), bár "nem üdvözli" az óraszámemelést, nem csatlakozott a sztrájkbizottsághoz. Árok Antal, a PSZ alelnöke szerint ugyanis a sztrájkbizottságban folyó egyeztetések csak arra az ügyre korlátozódnak, ami miatt a bizottság megalakult. - Márpedig az óraszámemelésnél súlyosabb problémákat okozhat a közszféra reformja vagy a bérrendszer átalakítása. A PSZ ezekről szeretne tárgyalni a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács holnapi ülésén.

Mádl, 1993: A tandíj szociális igazságot fejez ki

Mádl Ferenc 1993. június 7-én a parlamentben a felsőoktatásban bevezetendő tandíj mellett érvelt. Mádl ekkor az Antall-kormány közoktatási minisztere volt. Az általa javasolt törvénymódosítást azzal fogadták el, hogy csak a következő tanévben vezetik be. Ekkor azonban már egy másik kormány volt hatalmon, s egy másfajta tandíj-rendelet következett. De a későbbi államfő indoklásának logikáját a szociálliberális koalíció is vállalhatta volna, amiként a parlamentben tegnap elfogadott fejlesztési részhozzájárulás bevezetését is jól alá lehet támasztani Mádl 1993-as érveivel:

"Úgy érzem, az elmúlt időszak vitái folytán kell még szólnom a tandíj kérdéséről. A tandíj mindenekelőtt azt a tényt is kifejezi, hogy a felsőoktatás a társadalomnak nagyon sok pénzébe kerül. A tandíj a hallgató hozzájárulása saját képzésének költségeihez. Amellett, hogy ez a felsőoktatás jelentős forrása lehet, egyben meghatározó struktúraalakító és hatékonyságbefolyásoló tényező is lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felsőoktatásért mint szolgáltatásért fizető hallgató kereslete befolyásolni képes az intézmények kínálatát, de a minőséget is, hiszen az oktatásért fizető hallgató követelni is fog valamit a pénzéért. A tandíj bevezetése természetesen növeli a tanulás kockázatát, s ezzel a hallgatót is teljesítményre, fokozottabb teljesítményre ösztönzi. A felsőoktatás teljes ingyenességének megszűnése persze komoly ellenállást váltott és válthat ki, még akkor is, ha ma a felsőoktatási szféra a tandíj bevezetésével egyetért, és természetesen a felsőoktatás költségeinek meghatározóan nagy részét továbbra is az állam viseli. Sokan azonban a teljes ingyenesség megszűnését a szociális igazságosság megszűnésével azonosítják, és az egyes rétegeknek a felsőoktatásból történő kiszorulására következtetnek. Én úgy vélem, hogy pont fordítva van. A tandíj szociális igazságot fejez ki, a tehetősek fizetnek, a szociális helyzetbeli egyenlőtlenségeket pedig nem általános ingyenességgel, hanem jól működő hallgatói támogatási rendszerrel kezeljük. Ennek elveit vázolja a javaslat. A bevezetésére az 1994/95. évi tanév kezdetével kerülne sor."