Tóth Ákos "Majdnem tüke" című vezérpublicisztikáját (Népszabadság, július 20.) ezzel együtt nem tenném szóvá, ha csúsztatásai mögött legalább halványan felsejlenének a tények. A cikk azt állítja, hogy engem "fent és lent" egyaránt sokan próbáltak rávenni arra, hogy "áldozatot" hozva vállaljam el a pécsi polgármester-jelöltséget. Fogalmam sincs róla, hogy a szerző milyen számrendszerben számol. Tény viszont, hogy a pécsiek közül még a soknál is többen vélekedtek úgy, hogy én a polgármesterség nélkül is pécsi vagyok, ergo a városért, a megyéért e megtisztelő poszt nélkül is sokat tehetek, talán még többet is. Persze a "fentet" is nyilván szorgosan megszámláló Tóth úrnak alighanem ők, a pécsiek jelentik a "lentet", hiszen szerinte a polgármesterség "áldozat" - de nekem nem az. Nem vállaltam a jelöltséget, mert nekem a "lent" véleménye számít, azaz a pécsieké. Hiba talán, hogy politikusként rájuk hallgattam, s amint azt a cikk is elismeri: "elrendeztem" a helyzetet?

Az már csak kedves ráadás, hogy a szezont a fazonnal tudatosan összekeverve a cikkben a köztársaságielnök-választás kudarcáért is tetemre hívnak. Szívesen elmondom egyszer esetem igaz történetét, de azt hiszem, hogy az országnak most nagyobb gondjai is akadnak ennél. Addig csak anynyit: ott és akkor is a "lentre" figyeltem, ezúttal "szeretett pártom" többségének véleményére, amit egyébként e párt testületi döntése, azaz a "fent" is támogatott. Ennyiben tényleg "helyben járok". De ebből továbbra sem engedek egy tapodtat sem!

A szerző az Országgyűlés elnök asszonya