Óriás pajzs a laktanya előtt
Egy talicska virágfölddel is adományozója lehet bárki a mosonmagyaróvári határőrlaktanyában és környékén kialakítandó vidéki forradalmak múzeumának. A most pusztuló, üres épület egy részében és előterében nem tankönyvszagú magyarázatokkal, hanem hangulatokkal, érzésekkel, az ötvenes évek szorongását idéző terekkel, építményekkel emlékeznek majd az 1956. október 26-án a laktanyából eldördült, ötvennél több halálos áldozatot követelő sortűzre, s a magyar, valamint a kelet-európai diktatúrákkal szembeni forradalmakra.
A laktanya sárga épülete előtti téren kopjafák és emlékmű őrzi a halottak emlékét. Mellette öreg, kissé elhanyagolt játszótér látható, a környező házak idős lakóinak unokái futkároznak a környékén. A halottak földjét Gyásztérnek nevezték el, s évenként ide indul a gyertyás emlékmenet a város központjából. A rendszerváltás utáni években gyakran használták az aktuálpolitika színterének, indulatkorbácsoló beszédek éppúgy elhangoztak itt, mint az esemény fekete méltóságát idéző kemény, de okos szavak.
Az 1956. október 26-án történt dráma pontos részleteit a két évig tartó büntetőper sem tudta minden kétséget kizáróan, személyre szabottan tisztázni. A tűzparancs kiadásával vádolt Dudás István laktanyaparancsnok már nem él. Az igazságszolgáltatás és a sors elvégezte, amit elvégezhetett. A többi a történelem és az utókor dolga.
Először a megyei lapban merült föl az ötlet, hogy a laktanyában alakítsanak ki emlékmúzeumot. Erről a város közgyűlése határozatot is hozott. Szentkuti Károly alpolgármester, a Hansági Múzeum igazgatója szerint Stiplovits Pál polgármester kérésére Gyurcsány Ferenc és belügyminisztere is támogatta a kezdeményezést. A laktanya egyik szárnyát - amelynek ablakából a sortűz eldördült -, három szinten 440 négyzetmétert az állam átadott az önkormányzatnak a múzeum céljaira. Az épület másik felében a határőrség logisztikai központját alakítják ki.
A muzeológusok szakmai szándéka szerint bemutatják a forradalom előzményeit, a szovjet típusú rendszerek működését, a magyar vidéki forradalmak írásos dokumentumait, digitalizált fényképeit és a történelmi esemény utóéletét. Az emlékhely egyben a kelet-európai forradalmak múzeuma is lesz, mondja Szentkuti Károly.
Az építészeti pályázaton nyertes Ybl-díjas Lenzsér Péter úgy gondolja: Európa kulturális örökségének nemcsak a barokk templomok a részei, hanem egy-egy nemzet drámai történéseinek méltó módon kialakított emlékhelyei is. Ennek a gondolatnak az igényességével tervezte meg a múzeumot.
A laktanya átlyuggatott padozatú földszintjéről le lehet majd látni a pincébe, ahol az ötvenes években a titkos iratokat tárolták, most pedig majd a feltárt dokumentumok sorakoznak benne. A földszinten a forradalmak előzményei fogadják a látogatót, majd zárt, szoros folyosón lehet haladni - különböző stációkon át immár jelképesen is visszafordíthatatlanul -, előre, a laktanyával szemben, az út túloldalán a múzeum részeként megépített hatalmas domb gyomrába.
Az összetalicskázott virágföldből emelt domb homlokzatán a határőrlaktanyának szinte nekifeszülő tíz méter magas és negyven méter széles pajzs jelképezi a tömeget. A dombból egy szűk erkélyre jut a látogató, s kiszolgáltatottan néz szembe a laktanya ablakaival. Tömegként érzi maga mögött a dombot, mely óhatatlanul is elzárja a visszautat.
Lenzsér Péter nem sokkolni akar, csak megéreztetni valamit a korabeli szituációból. Terveiben a tér és idő arányaival dolgozik. A forradalomhoz vezető történelmi utat viszonylag gyorsan megteszi a látogató a földszinten, a sortüzet felidéző átélt perceket azonban megnyújtja a szűk, zárt térrel.
A múzeum létesítése százmillió forintba kerül, ennek húsz százalékát az önkormányzat vállalja magára, a többit az államtól és uniós forrásoktól remélik. A tervek szerint 2008. október 26-ra készül el a mű.
