Betérve is csak lassan oldódik a gyomortáji feszültség: három oldalról a komor óbudai panelek öveznek, a negyedikről meg egy valamivel kevésbé komor, de az óbudai kisvendéglő barátságos miliőjéhez képest így is eléggé távolságtartó pincér.

"Családias hangulatú étterem, kellemes kerttel, bőséges adagokkal. Baráti és családi összejövetelek, kötetlen üzleti találkozók számára ideális helyszín" - írja a helyről egy internetes étteremajánló, és a lugasban, kockás abrosz és sör mellett ücsörögve helyeselni is kezdek magamban, bár az egykor rettegett büntetőbíró és a fertőzött csülök végzetesnek bizonyuló találkozása beárnyékolja az idillt.

De úgy tűnik, csak számomra, az üzletmenetre ugyanis egyelőre nem nyomta rá bélyegét a két és fél évvel ezelőtti eset miatti eljárás híre. A kertben kora délután is erős félház, a szabad asztalok többségén is Foglalt-táblák, mindenfelé irdatlan tálaknak nekigyürkőző társaságok - halálfélelemnek semmi nyoma, csupán az adagok mérete kelt némi riadalmat az érzékenyebbek arcán. Igaz, főképp pulykák meg saláták tornyosulnak az asztalokon, néhol, az igazán merészeknek borjúláb. Csülök viszont sehol. Az étlapon sem akadok rá - a magyarázat szerint ugyan nyáron mindig lekerül róla, de azért a "csülök" szó említésekor ráng egyet a felszolgáló arca.

- Mi is csak a vendégektől hallottuk, lobogtatták ma páran az újságot - beszél végül az ügyről az iménti pincér kollégája, akivel nagy nehezen sikerül felvenni az itt valahogy tabunak számító szemkontaktust. - Ha volt is valami, nekünk sem kötik az orrunkra, de szerintem baromság az egész, nincs semmi gond - tűnődik félhangosan.

Engem mindenesetre meggyőz, miután rövid könyörgés után kialkudom - és elismerésre méltó tempóban meg is kapom - a fél adagot, amely átlag embernek mintegy két napra elegendő étel. Ha sikerült volna a salátát és
a hússzeletet külön tányérokra allokálni és nem a tócsából kellene kimenteni a fuldokló szárnyast, teljes volna a bizalmam, de a desszert után így is őszintén küldöm a gratulációt a szakácsnak.

- Na ugye - mondja pincérem -, egyébként, akik csülköt esznek, azok is mindig dicsérni szokták.

Itt azért egy pillanatra ereimben megfagy a vér. Később, immár telefonban az étterem elnyűtt hangú tulajdonosa viszont megnyugtat: mint mondja, az ominózus csülök hét másik adaggal együtt készült, azokra nem érkezett panasz, egyedül az idős úr betegedett meg. A haláleset után vett ételmintát is megfelelőnek ítélték, így értetlenül áll a vád előtt.