A különbség azonban jelentős. A radikálisan iszlamista, Szíria és Irán pártfogását élvező Hezbollah nem vendég Libanonban, hanem a tarka népességű ország lélekszámra legnagyobb moszlim tömbjének, a síita felekezetnek a politikai pártja, egyszersmind harci szervezete. Természetére nézve a palesztin Hamaszra hajaz: álma egy fundamentalista Libanon, Izraelt nem ismeri el, sőt az elpusztítását papolja, érdemeket a lakosság körében karitatív tevékenységével szerzett. De ez utóbbi ne tévesszen meg senkit. A Hezbollah a szó katonai értelmében erősebb és hatékonyabb, mint a Hamasz. Komoly rakétaarzenállal rendelkezik; akcióképességét bizonyítja hét izraeli katona minapi megölése és kettő túszul ejtése.

E ponton lényeges összefüggéshez érkeztünk. A síita Hezbollah, dacára a térségben szokásos felekezeti gyűlölködésnek (vö. Irak), "kistestvéreként" kezeli a szunnita Hamaszt, s mostani túszejtésével - amit nem lehet Salit tizedes palesztinok általi "elkötésének" kontextusán kívül szemlélni - példát kíván mutatni arra, miként lehet fogoly izraeli katonákért cserébe Izraelt a börtönkapuk kinyitására kényszeríteni. A Hezbollah százakat akar kicserélni a két katonára, s e tekintetben már van a zsebében precedens: 2ooo-ben egyszer már sikerült alkut kötnie az izraeliekkel. Salit ügyében viszont a Hamasz nem tud dűlőre jutni velük.

Ahogy mondani szokás, az iker-emberrablás és a hét katona megölése ("békeidőben" teljességgel szokatlan esemény) Izraelben kiverte a biztosítékot. Szinte percenként érkeznek a hírek arról, hogy az izraeli katonaság miként pusztít a Hamasz uralta Gázában vagy a Hezbollah libanoni őrhelyein. S eközben hullik az ártatlanja is, amit Izrael azzal az érveléssel indokol, hogy "végső soron" a békülékeny Mahmud Abbasz vezette Palesztin Hatóság, illetve az ugyancsak békülékeny, mert nagyon gyönge libanoni kormány felelős a Hamasz vagy a Hezbollah tetteiért. Holott az izraeliek tudják: sajnos Abbasz éppúgy képtelen kontrollálni a Hamasz ilyen-olyan fegyveres szervezeteit, mint a libanoni kormány a Hezbollahot. Melynek egy ENSZ-határozat értelmében már 2oo4-ben le kellett volna fegyvereznie magát, de persze nem tette. Be se tagolódott a libanoni hadseregbe.

Az izraeliek maguk akarják most a "munkát" elvégezni. Brutálisan és kollektíve büntetnek. Már csak az hiányzik, hogy meginduljanak Szíria ellen is, minthogy a Hamasz tényleges vezetője, Khaled Mesal Damaszkuszból irányít; és a Libanon katonai kiürítésére kényszerített Szíria libanoni befolyását immár csak a Hezbollah őrzi. Ha úgy akarom, a Hezbollah az évtizedeken át Szíria által irányított Libanon tényleges függetlenségének - és az Izraellel kötendő békének - egyetlen akadálya.

Csakhogy. Ott gomolyog egy kérdés a levegőben. Az izraeliek kiverték ugyan 1982-ben a palesztinokat Libanonból, de a dolgok mai állapotát nézve ennek csekély történelmi haszna volt. Ha a Hezbollahot is kiirtják, ha a szíriai gyökereket is elvágják - akár egy totális háború árán is -, annak mi lesz a vége? A történelem - sajnos - pesszimizmusra tanít.