- Az új kormányzati struktúra szerint a rendőrség és a határőrség az igazságügyi és rendészeti tárca alárendeltségébe került. Hol tart a két korábbi minisztérium összevonása?

- Hamarosan kialakul az új szervezet: a korábbi IM-ben csaknem négyszázan dolgoztak, a BM-ből 224 státus kerül át, az új tárca létszáma ugyanakkor nem haladhatja meg a 460-at. Ez csaknem 150 fős létszámcsökkentést jelent.

- A kormány jogszabályok sokaságát, közöttük kétharmados törvényeket terjesztett a parlament elé, lényegében előzetes egyeztetés és hatásvizsgálat nélkül. Emiatt szocialista képviselők is tiltakoztak. Lát így esélyt a közigazgatási reformra vagy a választási rendszer átszabására?

- A kormánypárti frakciókkal minden kétharmados tervezetet egyeztettünk. A miniszterelnök ugyanakkor kifejezetten kérte is az ellenzéket, hogy a javaslatokról folytassunk előzetes egyeztetést, ám ezt a Fidesz és a KDNP azzal utasította el, hogy a tárgyalások fóruma a parlament. A kisebb országgyűlésről egyébként már jó ideje zajlanak pártközi egyeztetések, bár tény, eddig eredménytelenül. A kormány mégis benyújtotta a javaslatát, kockáztatva, hogy azt az ellenzék elutasítja. De így legalább nyilvánvalóvá válik, hogy a politikai szereplők közül ki, milyen álláspontot képvisel.

- Ha a kétharmados tervezetek elbuknak, akkor nem hozhatók létre az olcsóbban működtethető regionális közigazgatási hivatalok és rendőr-főkapitányságok, katasztrófavédelmi igazgatóságok, elmarad a határőrség és a rendőrség integrációja. Nem lesz kisebb parlament, nem csökken az önkormányzati képviselők száma.

- Ha így lesz, a törvény-előkészítő munka egy része feleslegesnek bizonyul. Számoltunk ezzel. Vannak azonban egyszerű többségi szavazással is bevezethető részmegoldások. Az önkormányzatok finanszírozása terén például a kormánynak van mozgástere, bár szerencsésebb lenne, ha a kötelező társulások létrehozását az ellenzék is támogatná, s nem pénzügyi kényszerrel valósulna meg. Hasonló a helyzet a regionalizáció kapcsán is.

- Mekkora esély van az egyes javaslatok elfogadására, és melyek ítéltetnek eleve bukásra?

- A kisebb parlament és a regionalizáció ügyében nem valószínű, hogy sikerül megegyezésre jutnunk, de a pártfinanszírozás szabályai kapcsán van esély a konszenzusra. Ebben a helyzetben a kormány két dolgot tehet: próbálkozik, vagy a kétharmados ügyekben felteszi a kezét, és nem kezdeményez változásokat, az ország meg tönkremegy bele.

- Korábban azt nyilatkozta, hogy szűkíteni kellene a minősített többséget igénylő törvények körét. Előkészítettek egy, ezt az álláspontot tükröző alkotmánymódosítást is, ám erről ma keveset hallani.

- A koalíciós partner szerint ma nincs alkotmányozási kényszer, ezért a kérdés a kormányprogramban sem szerepel. Az én álláspontom viszont változatlanul az, hogy a kormányzóképesség és a minősített többség egymással összefüggő fogalmak. Elkerülhetetlenül felvetődik ugyanis, hogy miként érvényesül a kormányzati felelősség, ha bizonyos ügyekben a kabinet az ellenzék nélkül nem cselekedhet. Másfelől a kormány könnyen kimenekülhet azzal, hogy cselekedni akart, de mit tegyen, ha hiányzik a kétharmad? Az alkotmánymódosítás mindazonáltal nem került le a napirendről, sőt, az eddigi tapasztalatok éppen arra figyelmeztetnek, hogy az alaptörvényt módosítani kell. A garancia egyébként sem a kétharmados törvényekben, hanem az alaptörvényben van; az AB, ha valamilyen kétharmados ügyben döntenie kellett, általában eddig sem a minősített többség hiányát, hanem az alkotmányban foglalt jogelvek sérelmét kifogásolta.

- Ma melyik szervezet felelős a jogalkotás törvényességéért? Korábban felvetődött, hogy az igazságügyi tárcát akár meg is lehet szüntetni, és a kancellária lehet a jogalkotási központ. Ez azért bír különös jelentőséggel, mert annak idején a Bokros-csomag egy része alkotmánysértőnek minősült.

- A jogalkotás alkotmányosságáért az igazságügyi tárca felel, és reményeim szerint most nem futunk bele efféle pofonba. Álláspontunk szerint a reformcsomag kiállja az alkotmányosság próbáját.

- Más: derült égből villámcsapásként hatott a hír, hogy felmentette az országos rendőrfőkapitány két helyettesét. Azóta csak találgatásokat hallani, semmi konkrétum. Emiatt nem kis zavarodottság tapasztalható az ORFK-n éppúgy, mint a "végeken".

- Új feladatok állnak a rendőrség előtt, amelyek ellátásához új szervezeti struktúrát kell kialakítani. A kormányprogramba is bekerült a határőrség és a rendőrség integrációjának, a rendőrség regionális átszervezésének terve. Az uniós tagság is számos új kötelezettséggel jár. Az ORFK bűnügyi és közbiztonsági főigazgatóságának összevonása, és ezzel együtt a két főkapitány-helyettesi poszt megszüntetése, s egy általános helyettes kinevezése csupán a folyamat kezdete.

- Meglehet, de emberi sorsokat, egzisztenciákat érint, érthető, ha az emberek aggódnak, hogy tudni akarják, lesz-e még munkájuk...

- Ha rajtam és a kormányon múlik, lesz. Nem tudom garantálni, hogy ugyanott és ugyanaz, mint eddig, de lesz.

- A "nem ugyanott" ugye nem azt jelenti, hogy megkísérlik átköltöztetni a határőröket a majdani schengeni határról a keleti és a déli országrészekbe?

- Tisztában vagyunk azzal, hogy nehezen mobilizálhatók az emberek, aminek számos oka van. Esetünkben ugyanakkor olyan speciális képzettségű és gyakorlattal rendelkező személyekről van szó, akiknek a tudását nem hagyhatjuk elveszni. Ezért szükséges a rendőrség és a határőrség integrációja.

- Ön eddig nagyvonalúan kitért az olyan kérdések elől, hogy mit tesznek akkor, ha az ellenzék nemet mond a reformok végrehajtásához nélkülözhetetlen kétharmados törvénymódosításokra. Ettől azonban ez még reálisnak tűnő veszély.

- Sem a rendőrség szervezeti reformja, sem a határőrség és a rendőrség fúziója nem új keletű elképzelés. Számos koncepció született az elmúlt években, hogy miként lehetne a szakmailag elkerülhetetlennek látszó változásokat végrehajtani. Pontosan tudjuk, hogy ezeket az ellenzék nélkül nem vihetjük végig. Amint elkészülnek az első javaslatok, törvénytervezetek, konzultálunk is velük. Én nem indulhatok ki abból, hogy az ellenzék majd úgyis nemet mond, visszaél a helyzetével, hogy nélküle nem vihetők végig a reformok. Ha szakmai vita alakul ki az előterjesztésekről, készek vagyunk kompromisszumos megoldásokat keresni. Ellenkező esetben azt fogjuk látni, hogy a kormány egy szakmailag indokolt reformsorozatot támogatás hiányában nem tud végigvinni.

- Mi történik akkor, ha ez bekövetkezik?

- Semmi. Végrehajtjuk azokat a szervezeti változásokat, hatáskör-átcsoportosításokat, amelyekhez nem szükséges kétharmados támogatás, s mindenki úgy dolgozik tovább, azon keretek között, ahogyan eddig tette. Nem lenne azonban szerencsés, ha így alakulnának a dolgok.

- Ígérete szerint jövőre törvény születik a "magánbiztonságról". Mit jelent ez a fogalom? Kis lépés az önkormányzati rendőrség felé?

- Ha az önkormányzati rendőrségen azt érjük, hogy a helyhatóságok létrehozhatnak és működtethetnek az államival azonos jog- és hatáskörökkel felruházott saját rendőrséget, úgy ez a kérdés most nincs napirenden. Azonban azon érdemes elgondolkodni, hogy - ha a rendőrség tevékenységét egy speciális államigazgatási, hatósági szolgáltatásnak tekintjük - melyek azok a rendőri feladatok, amelyeket az állami rendőrségnél kell tartani, s melyek azok, amelyeket adott esetben az önkormányzatok által alapított biztonsági szervezetek, például a közterület-felügyeletek, esetleg magáncégek is elvégezhetnek. Számomra nyilvánvaló, hogy a hivatalból üldözendő bűncselekmények nyomozásának jogáról a rendőrség nem mondhat le. A magánbiztonságról szóló törvényben azonban a lehető legpontosabban meg kell majd határozni, hogy a köz- és magánbiztonság-szolgáltatás terén melyek a kötelező feladatok, s melyek azok, amelyek elvégzésére felhatalmazás adható azoknak a helyhatóságoknak, amelyek képesek ellátásukra előteremteni a szükséges forrásokat.

- Milyen lesz végül a rendőrség: látható vagy reagáló?

- Én a reagáló rendőrség híve vagyok. Azért, mert nem gondolom, hogy a közbiztonság színvonala pusztán attól függ, hogy van-e az adott településen állandó rendőri jelenlét vagy nincs. A polgárőrség vagy közterület-felügyelet, vagy az állami rendőrséggel szorosan együttműködő civil biztonsági szolgálat is komoly visszatartó erőt jelenthet a bűnözéssel szemben, csak olyan jogszabályi környezetet kell teremteni, amelyben a köz- és a magánbiztonság védelmezői képesek hatékonyan együttműködni.

A kormánypárti frakciókkal minden kétharmados tervezetet egyeztettünk