Egy gyógyítható személyiségzavar
Az elmúlt héten az MTA Roosevelt téri székházában a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézete, valamint a Fejlődés- és Kapcsolatlélektani Alapítvány által szervezett nemzetközi konferencia éppen ennek ellenkezőjéről próbálta meggyőzni a hazai pszichológusokat és pszichiátereket.
A konferencián bemutatták azt az új elméletet és a rá épülő terápiás technikákat, amelyek alkalmazásával a személyiségzavarok e típusa igenis jó eredménnyel kezelhető, illetve gyakran gyógyítható.
A konferencia szervezője és az elmélet egyik kidolgozója, Gergely György pszichológus, valamint az új terápiát a gyakorlatban is alkalmazó egyik pszichiáter, Unoka Zsolt tájékoztatása szerint a lakosság két százaléka, míg a pszichiátriai kezelésben részesülők 30-40 százaléka szenved borderline kórképben. A betegséget egyebek között az elhagyatástól való rettegés jellemzi, fontos kapcsolatokban a partner felé naponta akár többször is ellentétébe forduló szélsőséges érzelmek, a rajongástól a gyűlöletig. Impulzivitása miatt a borderline személyiséggel könnyű kapcsolatba kerülni, de szélsőséges érzelmei a legtöbb ember számára nehezen elviselhetők, így az elhagyatás, amitől retteg, önbeteljesítő jóslattá válik. A borderline személyiség gyakran érzi magát teljesen reménytelen helyzetben, öngyilkossági késztetésekkel küszködik, sokszor okoz magának fájdalmat vagdosással vagy égetéssel.
Az új elméletben és terápiában a kulcsszó az ún. mentalizáció vagy "tudatolvasás". A mentalizáció az embernek az a képessége, hogy saját érzelmeit, szándékait, vágyait, terveit azonosítani tudja, és a vele kapcsolatban lévő, vele kommunikáló másik ember viselkedéséből, szavaiból, gesztusaiból annak vágyait, terveit, szándékait, érzelmeit is megérti. A mentalizáció alapképességei ugyan veleszületettek, de használatát gyermekkorunkban a szüleinkkel és más fontos személyekkel tapasztalt élményeink alapján tanuljuk meg. E készség nemcsak abban segít, hogy felismerjük más emberek szándékait, hanem abban is, hogy saját érzelmeinket és vágyainkat helyesen azonosíthassuk, és hatékonyan bánni tudjunk velük: tudjuk őket kontrollálni, késleltetni, vagy éppen módosítani.
A 2002-ben született "mentalizációs" elmélet szerint a borderline személyiségzavar egyik oka, hogy az illető nem tanulja meg sem mások, sem saját érzelmeit, reakcióit helyesen értelmezni, illetve saját érzelmeit kontrollálni. Az elmélet alapján kidolgozott terápiás módszer a terápiás kapcsolatot használja fel arra, hogy a páciens mentalizációs készségeit fejlessze és gazdagítsa, aminek következtében a páciens más kapcsolataiban is megtanul eligazodni: saját, illetve a másik belső állapotaira figyelni, és azokat helyesen értelmezni. Megtanulja, hogy ne vetítse ki saját belső rettegéseit, kontrollálatlan intenzív érzéseit a másikra. Érzékennyé válik a valóságos belső állapotokra utaló jegyekre, és így a másik és saját belső indítékairól reális képet alakíthat ki. A brit Anthony Bateman vezetésével egy borderline páciensek gyógyítására specializálódott londoni klinikán a bizonyítékokon alapuló orvostudomány modern módszereivel tesztelték a mentalizációs alapú terápia hatékonyságát, és igen jó eredményeket kaptak, amelyekről itt Budapesten is beszámolt a neves pszichiáter.
A konferencián kiderült, hogy a mentalizációval kapcsolatos kutatások ma már igen szerteágazóak, és segítségükkel eredmények várhatók a narcisztikus személyiségzavar, a szélsőséges agresszivitás és a pánikbetegség kezelésében is. Ugyancsak folyamatban van a mentalizációs alapú terápiás módszer alkalmazása a beilleszkedési és magatartászavarokban szenvedő gyermekek családterápiájában, amelyről szintén beszámoltak a tanácskozáson.
A mentalizáció kutatása az elmúlt években külön irányzattá vált a lélektanban. Képalkotó eljárással vizsgálják például, hogy a különböző "elmeolvasási" folyamatok milyen agyterületek aktivitását váltják ki, és hogy az egészséges, ill. különböző pszichés zavarokkal küszködő emberek között ebből a szempontból milyen különbségek vannak.
A "fejlődés-lélektanászok" kutatják azokat a korai interakciós folyamatokat, amelyek során a tudatolvasás hatékony képessége kialakul, vagy éppen vakvágányra fut. Ebben fontos szerepet játszanak a szülő következetes érzelmi reakciói, illetve a kisgyermek belső állapotait, érzéseit helyesen visszatükröző szülői magatartás, ami elősegíti a gyermek számára saját érzelmi világának megismerését. A gyerek tehát születésétől fogva részt vesz egy visszacsatolásos elven működő "társasjátékban", amelyben hol saját, hol az anya (apa, más gondozó) belső állapotainak azonosításával foglalkozik, és ezzel kezdődik el az a tanulás, amelynek végeredményeként az emberek többsége ösztönösen, gyorsan és hatékonyan végzi mások viselkedésének értékelését, azaz a mentalizációt.
