A nacionalista és konzervatív életforma szavazói tántoríthatatlanul megvoltak, és igen kicsiny százalékuk hagyta volna el a Fideszt, ha ismét fölveszi a konzervatív liberális, polgári Magyarország narancsszín fonalát. Át nem állhattak máshová, mert se a MIÉP, se a Jobbik nem nyújtott alternatívát. A középre menetelő Orbánnak föl kellett volna használnia a hozzá visszatérő gazdasági szereplőket. Schüssel, Dzurinda, Miklos, Rokita, Popescu Tariceanu nyelvén kellett volna beszélnie, amit nemcsak hazai vállalkozóik, hanem Brüsszel és Washington is jól ért. Vissza kellett volna hoznia a médiaszereplőket Tölgyessytől Stumpfig, Debreczenitől Elekig. Együtt kellett volna működnie az MDF-el, sőt a Centrummal, elvállalva, hogy a vidéki elitek sokszínűek. Sikeres Fidesz-önkormányzatokat, -vállalkozókat kellett volna mutogatnia. Polgári liberális, pozitív kormányzati alternatívát kellett volna nyújtania. Erre a békés alternatívára az ellenfél az ördögi, diktatúrával fenyegető Orbán képét aligha festhette volna fel. Elvette volna a levegőt az SZDSZ és az MSZP liberális szárnya elől. Visszanyeri a népszavazással elveszített kezdeményezést. Pannon nyelven beszél a hun nyelvjárás helyett.

De Orbán 2005 nyarán lejött saját liberál-konzervatív térfeléről. Odahagyta a polgári Magyarországot. Visszavonult a keresztény és nemzeti csalútra. Ismét nemzetiszín zsinórral fűzte szavait. A narancsos, polgári mondatok varázsa fölfeslett. A választófejedelem ismét tőke-, Budapest- és privatizációellenes hangot ütött meg. Felszólalt a múltbeli törvényes privatizációk és a Ferihegyi repülőtér eladása ellen. Vidéki bugrisnak álcázta magát, hogy saját törzsbeli szavazói ráismerjenek. Helytelenül értékelte a magyar közhangulatot, amikor beillesztette a kelet-közép-európai általános antikapitalista, Európa- és Nyugat-ellenes folyamatokba. Igen, 2005 őszétől nacionalista, szuverenista, EU-ellenes hullám söpört végig a térségben Lengyelországtól Szerbiáig, Csehországtól Ukrajnáig, Romániától Szlovákiáig. Emlékszem a vele folytatott 2005. őszi vitámra Lengyelországról, ami azt igazolja, hogy lengyel típusú változásokat gondolt el Magyarországon is. De Magyarország más - hála istennek -, és nálunk inkább német, olasz, osztrák mintákban kellett volna hinnie. Azzal, hogy a Kaczinsky testvérek, Klaus, Basescu, Boc, Kostunica, sőt Fico vonalába állt be; hogy először pesszimista, majd nevetségessé váló, populista, ígérgető kampányt folytatott, már tévúton járt. Ezt csak tetézte, hogy a végén az életforma-konzervatív, morális kellemetlenkedőket, iskolamestereket, Mikola Istvánt és Semjén Zsoltot beszéltette. Ezzel magára lázította a liberális életformájú nagyvárosiakat és a fiatalokat - vereségre ítélte magát.

Másodszor is eltévesztette az ütemet 2004 decembere után, amit azért se lehetett kijavítani, mert olyan hatalmi rendszert alakított ki, ahol nem volt helye és módja a visszajelzésnek, az igazításnak. A hatalom torzítja a jellemet, a korlátlan hatalom új jellemet alakít ki: nincs belső határ. A 2006-os vereségnek kizárólag Orbán Viktor az okozója, ő tette tönkre a politikai jobboldalt, pártját, önmagát. Mindenki más az ő parancsait hajtotta végre. Ez immár 1994 óta az ötödik veresége - 1994-es parlamenti, 1998-as önkormányzati, 2002-es parlamenti és önkormányzati és 2006-os országgyűlési választások -, és kivételes tehetségét, valamint a jobboldal gyengeségét mutatja, hogy ennyi vereség után is Orbán Viktor a jobboldal megkérdőjelezhetetlen vezére. Paradox módon Orbán nélkül a jobboldalnak semmi esélye nem lett volna, így érthető ragaszkodása a derék Fortinbras királyhoz.

A Fidesz az elképzeltnél simább veresége három zavaros, megáradt patakot hömpölyget a Fidesz folyómedréből. Az első, a legnagyobb Orbán Viktoré és a hívő viktoriánusoké. Ez a mindjárt visszajövünk, addig mindent megakadályozunk párt. Az uralkodó, miután minden és így semmilyen felelősséget se vállalt magára a vereségért, az okot a másik oldal kiváló manipulációjának tulajdonítja. Gyurcsány és csapata félrevezették az ostoba népet a gazdaság helyzetét illetően, s ő abban hibás, hogy nem tudott elég meggyőző lenni leleplező és felvilágosító kampányában. De a helyzet lelepleződik, a megszorító csomagra sor kerül, s ezzel igazolódik az okosak és igazak előrelátó igazsága. Mi előre megmondtuk, hogy mi következik. Nem tehetünk róla, hogy nem hittek nekünk. Majd hisznek, amikor a gázáremelés, az adók növekedése beleveri az orrukat a valóságba. Akkor nem választhatnak mást, mint minket, mert egyedül mi védjük őket a Bokros-féle farkasoktól és a Gyurcsány-sakáloktól. A megszorító csomag és a reformok elmaradása, mert nem adjuk szavazatainkat a változásokhoz, lehetetlenné teszi a Gyurcsány-kormány helyzetét. Jobb is, hogy most nem győztünk, hiszen nekünk is meg kellett volna szorítanunk, de így ők teszik. Népszerűtlenné válnak, bebizonyítják alkalmatlanságukat, menniük kell. Vissza fogunk jönni már az önkormányzati választásokon, de legkésőbb 2007 tavaszán.

Orbán új megosztást vezetett be a társadalomba: a korábbi nemzeti-nemzetietlen, antikommunista-kommunista mellé az okos-buta párost is odaállította. Mi képviseljük az okos kisebbséget a buta és félrevezetett többséggel szemben. Buta nép, Kádár népe, akiket Gyurcsány és a szocialisták könnyen rászedhettek. A jobboldali választóknak hízeleg, hogy az intelligens kiválasztottak közé tartoznak, a megvethető buta többséggel szemben. Természetesen ez tovább gettósítja a jobboldalt, hiszen mindenkit magára dühít, aki nem a jobboldalra szavazott, és akit ily módon lehülyéznek. A viktoriánus pártban sohase fognak szembenézni azzal, hogy Orbán mit, mikor, hogyan rontott el, hiszen ez a vezérelvű párt felszámolásához vezetne. Hinniük kell a csodákban és a csodatévőben.

A gaulle-ista típusú pártnak és Orbánnak csak akkor van esélye a visszatérésre, ha a vezér átmenetileg száműzetésbe vonul, s hagyja folyni a történelmet, magáról, nélküle beszéltetni a történetet. Orbán választhatja a belső emigrációt, visszavonulva a Hegyre 2008-ig, 2009-ig. Vagy elmehet külső emigrációba, bárhová Európába az Európai Néppárt segedelmével. De láthatólag nem képes ilyen józan felismerésre. Orbán magára vállalta, hogy azonnal visszavág, és 2006 őszén, 2007 tavaszán bizonyít. Lehet, hogy igazolódik, mert ellenfele, Gyurcsány tükörjátékot játszik, és ugyanazokat a stratégiai hibákat követi el, mint ő. Gyurcsány ugyanúgy lerohanja saját pártját és az SZDSZ-t, ugyanúgy agresszívan megsérti az erős csoportokat a vállalkozóktól a polgármesterekig, a reformelittől a médiaszereplőkig. Csak az a különbség, hogy a szocialisták válthatnak, továbbmehetnek Gyurcsány nélkül, és akkor Orbán hoppon marad.

A második áramlatban Áder János, és alighanem a régi Fidesz-vezetők eveznek. Ez a se vele, se nélküle párt. Igaz, hogy veszítettünk Orbán Viktorral, de esélyünk se lett volna Orbán Viktor nélkül. A jobboldal csak akkor nyerhet, ha Orbán a jobboldal szimbóluma, de nem vezére. Meghallgattam Áder történetét a Fideszről és Orbánról: "A Fidesz igazi magyar törzs, amelynek törzsfőnöke hosszú-hosszú idő óta Orbán Viktor. A törzsfő vezetésével a kicsiny törzs igen messzire jutott, uralhatta nemcsak a maga, de más törzsek legelőit is. Ám egyszer a törzsfő elvonult, hogy Istennel beszélgessen. Amikor visszatért, kiderült, hogy sámánná, táltossá változott. Csakhogy a sámán nem vezetheti a törzset, mert más dolog Istennel beszélni, s megint más az embereket vezetni. A törzsnek azóta rosszul megy a dolga. Nagy szükség van sámánra, de törzsfőre is. Most a sámánnak az a szerepe, hogy odalépjen valamelyikünkhöz, vállára tegye a kezét, és azt mondja: te vagy a törzsfő, melletted állok. Amíg nem teszi, addig zavarodottságban fogunk élni."

Áder a passzív rezisztenciát, a se ártani, se használni stratégiát vállalta 2007 tavaszáig. Addig nem kell tisztségeket vállalnia, harcokba bonyolódnia, hanem célszerű elemeznie és erőt gyűjtenie. Ha a választófejedelemnek sikerül a visszatérés addig, akkor követi, ha nem, akkor a Fidesz kongresszusán új helyzetet teremt. Döntő a jogfolytonosság, hogy Orbán által kijelöltessék egy komoly tekintéllyel rendelkező, 2010-ben elindítható utód, akitől győzelem várható. (Alig hiszem, hogy a most átmeneti utódlásra kijelölt Navracsics Tibor erre alkalmas lenne akár saját pártja, akár az egész jobboldal számára.) 2007 tavaszától még elég idő van ahhoz, hogy 2010-re új elképzelésekkel lehessen elindulni.

A harmadik, zuhogókkal és kanyarokkal sebesen lerohanó patakon Pokorni Zoltán evez. Csónakjaikban talán a Fidesz-szavazók harmada lehet. A polgári Magyarországot képviselő Pokorni egyértelműen vereségnek tartja a vereséget. Nincs mentő körülmény. Orbán Viktor 2002 nyarától követett stratégiája s vezérelvű pártépítése bukáshoz vezetett. De még nincs itt a mélypont: a Fidesz, a jobboldal tovább fog menni lefelé. El fogja veszíteni nemcsak a 2006-os önkormányzati, hanem a 2010-es országgyűlési választásokat is. A szocialisták nem Gyurcsánnyal nyertek, hanem mert tartósan birtokolják Budapestet és a nagyvárosokat. Ezeket Orbán stratégiai tévedései miatt veszítette el a Fidesz, és Gyurcsány nem tud annyit hibázni, hogy a Fidesz itt nyerhessen. Hiába jut 2007-ben a szociálliberális kormány mélypontra, 2008-tól beáramlanak az európai pénzek, és újra stabilizálhatják helyüket.

Pokorni stratégiája, az aktív rezisztencia szerint az önkormányzatok és az egyéni képviselői helyek felé kell fordulni. Itt győzedelmeskedtek a szocialisták, innen kell őket kibillenteni. A Fidesznek bele kell tanulnia az önkormányzati, a helyi munkába, innen kell építkeznie. Elindul a XII. kerületben a polgármesteri címért, és barátait is arra biztatja, hogy induljanak az önkormányzati választásokon. Csak itt lehet függetlenedni a királytól, csak innen lehet alternatívát kínálni. Ha sikerül megteremteni a Fidesz biztos helyi alapjait, ahogy Kósa Lajosnak Debrecenben vagy Kovács Zoltánnak Pápán, akkor van esély a tárgyalásokra a gazdasági, az értelmiségi és a médiaszereplőkkel, a többi jobboldali párttal a polgári Magyarország modernizációs megoldásai alapján. Világosan el kell határolódni a Fideszen belüli és kívüli szélsőjobbtól. Le kell számolni a nemzeti populizmussal. Ki kell egyezni az Egyesült Államokkal és Európával.

Igazi esélyt Pokorni Zoltánnak és jövendő csapatának adnék, de könynyen lehet, hogy előbb kivégzik a viktoriánusok, mielőtt képes lenne helyzetbe hozni magát. A polgári Magyarország republikánus világa, vagy a nemzeti Magyarország királysága. Ez a tét a jobboldalon.