Forradalom a nyelvpiacon

A nyelvoktatás erősen életszínvonal- és konjunktúrafüggő - ez derül ki Laki Mihály közgazdász átfogó kutatásából.

- Nemrég tanulmányt írt Az idegennyelv-oktatási piac átalakulása 1989 után címmel. Miért?

- Az adta az ötletet, hogy az átmenetkutatásnak sok vetülete van: tulajdonviszonyok, vállalatszerkezet stb., de azt nem nagyon vizsgálták, hogy mi történt a szolgáltatások, így a nyelvoktatás piacán. Felmerült a gondolat, hogy meg kellene vizsgálni, milyen a piac ott, ahol az állami jelenlét mindig is jelentős volt. A közoktatás és a nyelvtanítás piaca feltehetően nagyon sokáig együtt fog még élni.

- Hány nyelviskolát vizsgált?

- Harmincat-negyvenet kerestem fel, felvettem a kapcsolatot érdekvédelmi szervezetükkel, a kilencvenes évek közepén létrejött Nyelviskolák Szakmai Egyesületével (Nyesze). Megkaptam tőlük a Medián felmérését a magyarok nyelvtudásáról, és megnéztem az idevonatkozó, egészen friss Eurobarométer-adatokat is.

- A nyelvoktatás furcsa termék.

- Igen, mert van egyrészt maga a nyelvtudás, ami a szolgáltatás, és van a "papír", amely bizonyítja a nyelvtudást. A kettő nem ugyanaz, de egyik a másikat feltételezi.

- Az ön kutatásának ötlete az volt, hogy megnézte, mi volt a nyelvoktatás terén 1985-ben és 2005-ben, és mi történt a két időpont közt.

- Ezen a piacon nagyon nagy volt az átalakulás. 1989-ig az orosznyelv-oktatás kötelező volt. Ez komplett kudarcnak bizonyult. Az emberek nagyon nagy hányada tanult oroszul, beleértve az egyetemi hallgatókat is, eközben nagyon kevesen vizsgáztak le oroszból.

- Mit gondol, miért hullámzott a vizsgált időszakban a nyelvoktatás iránti kereslet?

- A nyolcvanas évek vége felé a munkaerőpiacon felértékelődött az idegennyelv-tudás. Nagy volt a nyomás a közoktatáson is, hogy az addigi helyzeten változtatni kell. A magánpiac is nagy lehetőségekhez jutott. A közoktatásban bevezették a második idegen nyelvet az orosz mellett, mert az akkori vezetés nem merte megkockáztatni, hogy az előbbit eltörölje. Ez csak Glatz Ferenc minisztersége idején jött el. Az elitgimnáziumokban és az egyetemeken is egyre többen tanultak második idegen nyelvet. Ennek ellenére ebben az időben még igen kevés volt az olyan hely, ahol nyelvet lehetett tanulni. A nyolcvanas években elindultak a két tannyelvű gimnáziumok, megkezdődött a reformmal együtt a magánnyelvoktatás. Végbement egyfajta életforma-forradalom is. Kutatásaim során piaci rést találtam, amelybe az akkor fiatal nyelvtanárok által alapított gmk-k nyomultak be. Ilyen volt a Struktúra, a Babilon vagy az International House. A rendszerváltással eltörölték az orosz nyelv oktatását, és tömegével képezték át az orosztanárokat. Az egyetemeken is növelték az idegennyelv-tanárok számát. Piacelemzőként nagyon érdekes volt látni, hogy 1989-1992 között több száz nyelvoktató vállalkozás indult, miközben jó sokan maradtak továbbra is a feketegazdaságban. Könnyű volt vállalkozni, mert nem kellett hozzá óriási tőke, az igazi tőke, a szellemi apport a nyelvtanárok tudása, a humán tőke volt. Erre az időszakra mindenki úgy emlékszik vissza, hogy rendesen lehetett profitot termelni. A Bokros-csomag idején azonban a lakosságnak csökkent a jövedelme, s a gyerekek nyelvtanítása "elhalasztható keresletté" vált. Sok nyelviskola tönkrement. Többféle vállalkozás jött létre. Az egyiket a szakma kissé megvetően "nyelvtanfolyamot szervező vállalkozásnak" nevezi. Van egy szervező, aki ül valahol egy irodában, felméri az igényeket, erre szerződik a tanárokkal. A másik típus 1989-90-ben alakult ki, amikor a tanárok nem voltak megelégedve az iskolai fizetésükkel, és így vagy a főállás mellett, vagy az iskolarendszerből kilépve egy vagy két tanár összehozta a vállalkozást. Az ilyeneknek volt referenciájuk, egymásnak ajánlották őket. A harmadik típusú vállalkozás kapitalista: van egy menedzser, aki nyelviskolát hoz létre, ami jó befektetés. Szerez épületet, tanárt, tankönyvet, és él a marketing szokásos eszközeivel.

- A folyamat Budapesten indult.

- Igen, s ma szinte minden nagy vidéki városban van ilyen vállalkozás. Az 1500 nyelviskola zöme a fővárosban található. Pontos számot nem tudni, csak becslések vannak, mert a Nyesze nem tart nyilván minden nyelviskolát, inkább európai minta alapján minősítési rendszert állít fel. Abban reménykedtek, hogy az igényes fogyasztó majd a kiváló nyelviskolákat választja, de ez nem jött be. Van a lakossági piac, a vállalati piac, amikor a cég rendel egy-egy tanárt, a harmadik pedig a közbeszerzési vállalkozás, amikor, mondjuk egy közhivatal szervez saját költségére nyelvórákat. A szocializmusban a vállalatoknál volt a legnagyobb kereslet. A 90-es években egyre több gyerek járt nyelvtanfolyamra, mert a szülők nem bíztak a közoktatás színvonalában. A multi pedig ma azt mondja, hogy ő nem finanszíroz nyelvoktatást, mert olyan embert vesz fel, aki már tud idegen nyelvet.

- Azt írja: a kereslet növekedése újból lelassult.

- A nyelvoktatás fogyasztása is erősen életszínvonal- és konjunktúrafüggő. Az utóbbi két-három évben telítődött a nyelviskolai piac, az árak egyre nyomottabbak, és közben javult a közoktatás. Egy nyelviskolai tanár úgy fogalmazott: ők abból élnek, hogy azt tudják, amit az iskola vagy a gimnázium még nem. Közben egy menedzserhez járó "különtanár" negyvenöt percenként elkérhet akár ötezer forintot is.

- Mit szól ahhoz, hogy kötelezővé teszik a közoktatásban az angol nyelv tanítását?

- Nagyon nehéz kérdés, mert angoltanárból nagyon sok van, viszont nem tudni, hogy az iskolák megengedhetik-e maguknak, hogy alkalmazzák őket.

Magánpiac - jelentõs állami jelenléttel
Magánpiac - jelentõs állami jelenléttel
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.