A Délvidék magyarsága már több mint másfél évtizede "rabja és túsza a délszláv államok és nemzetek egymás közti véres leszámolásának", számban, társadalmi, gazdasági és szellemi erejét tekintve eljelentéktelenedett - írják a Sólyom Lászlónak címzett levélben, amelynek aláírói között vannakpedagógus- és diákegyesületek, művelődési, hagyományápoló és gazdaságiszervezetek.

A délszláv háború idején magyar fiatalok tízezrei menekültek el a Vajdaságból, az ottmaradtak iskolázottságban messze lemaradnak a szerbek mögött. A magyarok a gazdasági életből egyre jobban kiszorulnak, az állami közigazgatási, igazságszolgáltatási, rendfenntartó szervekben jelentősen alulképviseltek. A Milosevic-uralom alatt a délvidéki magyarok közé irányították a legtöbb szerb menekültet, akikben sokkal kisebb a megértés a nem szláv nemzetiségűek iránt.

"Idetelepedésük óta szüntelenül folyik a magyarok zaklatása, ami nem csupán abban nyilvánul meg, hogy bántalmaznak bennünket, hanem abban is, hogy az igazságszolgáltatási és a rendőri szervek a hátrányunkra kezelik az ilyen ügyeket" - írják a civil szervezetek, amelyek azt is sérelmezik, hogy Szerbiában hamisan állítják be a vajdasági magyarság múltját, akadályozzák a második világháború végén történt súlyos atrocitások feltárását, nem engedélyezik a magyar tömegsírok megjelölését és meggyalázzák emlékhelyeiket.

A civil szervezetek szerint a szerb állam minden eddigi ígérete ellenére nem javult, hanem tovább romlik a vajdasági magyarok helyzete. A kívánt védelmet számukra a kettős állampolgárság megszerzése, a magyar (perszonális) autonómiát megteremtése, illetve a szerb parlamentben a számarányos képviselet biztosítása lenne. Az utóbbi két igény kivívásában Magyarország támogatása garanciát jelenthet - áll abban a levélben, amelyet Sólyom Lászlónak küldtek a vajdasági magyar civil szervezetek.

(forrás: MTI)