A mostani elismerést különösen érdekessé teszi, hogy alig több mint fél éve Esterházy már kapott egy olaszországi kitüntetést, mégpedig a Toscana tartományét. Az Il Gonfalone d'Argento nevű díjat (melyet annak emlékére alapítottak, hogy 1786-ban Toscana nagyhercege a világon először törölte el a halálbüntetést) olyan neves személyiségekkel együtt vehette át a magyar alkotó, mint Riccardo Muti karmester, Julia Kristeva író és Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke.

A kitüntetések mögött Esterházy néhány könyvének Olaszországban is tapasztalható kiemelkedő sikerei állnak. A Feltrinelli Kiadó gondozásában három éve jelent meg például a Harmonia Caelestis, és rögtön sokakat foglalkoztató kulturális eseménnyé vált. Ebben természetesen közrejátszott a két fordító, az itthon és odaát egyaránt jól ismert Giorgio Pressburger és társa, Antonio Sciacovelli. De a műnek szimbolikus jelentőséget is tulajdonított az olasz sajtó: Közép-Európa, sőt az egész kontinens történetének kifejezését látta benne. (Munkatársunktól)