Ezek szerint Tabajdi Csabának, aki tavalyelőtt, és Göncz Kingának, akitavaly nyitotta meg a fesztivált, fogalmuk sincs a politikáról.Megpróbáltam elképzelni ugyan Kósáné Kovács Magdának a szexuáliskisebbségeket sújtó törvényi korlátozások felszámolásáért végzettmindennapi áldozatos munkáját, de korábban nem nagyon sikerült. Egyjanuári interjújában azonban fellebbentette a fátylat mindennapimunkálkodásának tartalmáról. És nem volt alatta semmi: "Nem is hajtom,hogy az azonos neműek törvény előtt elismert házassági szerződést vagyegyüttélési szerződést köthessenek.

Az elvvel mélységesen egyetértek, de ma Magyarországon nem látom keresztülvihetőnek. Vagy lehet törvényt alkotni erről, de akkor itt véresre fogják verni azt, aki egy azonos neművel kézen fogva sétál." Jellemző homofób érvelés: a társadalom nem képes megvédeni a melegeket a homofóboktól, ezért korlátozni kell - a melegek jogait. Erre hivatkozott Tarlós István polgármester is, aki szervezői és rendőri segítséggel akarta a Pepsi Szigetről kitiltani a melegeket: "...a másként gondolkodók biztonságának érdekében is semmi néven rendezett homoszexuális jellegű felvilágosító vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek" - ez állt az általa kikényszerített megállapodásban. Kósáné Kovács Magda, akkor, amikor más használta ezt a szégyentelen érvelést, tiltakozott: "Vannak, akik azt hinnék, hogy a kezükben lévő bélyegző, a hatalom jelképe, arra is feljogosítja őket, hogy mások homlokára megkülönböztető jelet égessenek."

Nos, vannak. Például ő. Tavaly a Klub Rádióban így minősítette a meleg-házasságot: "Nagyon nem szeretném összekeverni a külső héjat a valódi emberi jogi problémával. Mert az csak külső héj, hogy hol, milyen körülmények között történik két ember együttélését jogilag és az összes jogi következményeket tekintve legalizáló eljárás, ehhez én a Mendelssohn Nászindulóját, ha úgy tetszik, egy felesleges és néha talán provokatív külsőségnek tartom."

Ami pedig a regisztrált élettársi kapcsolatot illeti, több éve hallgatjuk már, hogy dolgozik rajta a kormány. Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter egy nemzetközi melegkonferencián jelentette be 2004. október 28-án, hogy "Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a házasság intézménye a különneműek számára van fenntartva, ezért az élettársi kapcsolatnak lesz egy olyan új formája, amely a mostani élettársi viszonynál nagyobb kötöttségeket jelent, és ami a legfontosabb: több jogosultságot. Lehet például örökölni és jár majd az özvegyi nyugdíj is. Erre tart az egész világ, és mi is erre tartunk." A bejelentéséből egy szó sem igaz. Az Alkotmánybíróság ilyet nem mondott, és még sosem vizsgálhatta a házasság intézményét az azonos neműek számára megnyitó törvény alkotmányellenességét, ilyen törvény hiányában. Azt ugyan kimondta, hogy nem alkotmányellenes a fennálló törvényi korlátozás, és ennek a határozatnak az indokolása valóban tartalmaz sokféleképpen értelmezhető fejtegetéseket a hagyományokról és a férfi-nő viszonyról, de azt állítani, hogy ez az indokolás bármiben korlátozná a jogalkotót, nyilvánvaló csúsztatás.

Nem áll az sem, hogy az élettársi kapcsolatnak "lesz egy új formája". Nem lesz. A polgári törvénykönyv III. könyvének március 31-i szövegtervezete valóban ismer egy regisztrációnak nevezett adminisztratív intézkedést, de ez nem hozza létre és nem szünteti meg az élettársi kapcsolatot, jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztet, egyetlen funkciója a már fennálló élettársi kapcsolat bizonyíthatóságának megteremtése. Nem új jogintézményről van tehát szó, jogok bővüléséről, törvényes öröklésről meg aztán végképp nem beszélhetünk. Ha sokévi várakozás után ezt a majdnem semmit fogják felelőtlen politikusok lobogtatni, akkor én inkább nem kérek belőle. Megint sikerült megtalálni azt a szocialista kompromisszumot, ami senkinek sem jó: melegeknek elfogadhatatlanul kevés, homofóboknak tolerálhatatlanul sok.

Végül nem igaz, hogy Göncz Kinga vagy minisztériuma támogatta volna a regisztrált élettársi kapcsolat bevezetését. Soha nem állt ki a ciklus egyetlen kezdeményezése, az SZDSZ által 2005 májusában beterjesztett, a regisztrált élettársi kapcsolat jogintézményét megteremteni szándékozó törvényjavaslat mellett. Helyette álságos módon a soha meg nem valósuló, biztonságos semmivé lúgozott új Ptk.-t támogatta. Miniszteri tevékenysége melegjogi szempontból ki is merült a protokolláris eseményeken való részvételben.

De akkor sem tudtam felfedezni magamban semmiféle hálát, amikor Gyurcsány Ferenc személyében hivatalban lévő miniszterelnök először mert buzikról beszélni: "Magyarországon nincs napirenden az azonos neműek házassága, de biztosítani kell, hogy a szabad párválasztás joga ne csak az ellenkező neműekre vonatkozzon. A párkapcsolatok kérdése nagy kulturális kihívás, amelyben a társadalom többségének megítélése valószínűleg inkább elutasító. Ezért hosszú időt kell hagyni arra, hogy ebben a kérdésben a tolerancia megteremtődjön." Én hajlamos vagyok zokon venni, ha a kormánya napirendjét meghatározó miniszterelnök semmit sem mond arról, hogy miért is nincs napirenden jogfosztottságom felszámolása, csupán annyi a közlendője ezzel kapcsolatban, hogy hát homofób az istenadta nép. Ezt eddig is tudtam. Ezért vagyok ugyanis jogfosztott. Merne egy politikus azzal előállni, hogy azért nincs napirenden a romák iskolai szegregációjának a felszámolása, mert még nem teremtődött meg a romák iránti tolerancia?! Érezhető már valami a helyzet abszurditásából?

Hiszen éppen azért van szükség a beavatkozásra, mert hiányzik a tolerancia.

A szerző programozó