A kormányfő és kormánya szinte valamennyi stratégiai és taktikai hibát elkövette, amit elkövethetett. Több mint bűnt, hibát. A kemény bevételi megszorításra és a bizonytalan kiadásoldali reformokra a piacok leértékelően reagáltak. Se a kormány, se a csomag nem érte el a legfontosabbat: a hitelességet. A forint megállíthatatlanul csúszik lefelé, mert hiányzik a magyar gazdaságpolitika hiteles irányítója és bármiféle intézményi garancia. Az alábbi öt pont a személyi és az intézményi hitelesség megteremtésének feltételeiről szól.

1. A piacok nem hiszik a gazdaság alapszámait s ebből következően a hozzájuk kapcsolódó gazdasági pályát. Csak minősített, hozzáértő, az elmúlt hat év politikájától független személyiségnek hisznek, aki valódi tekintélyét teszi kockára, ha hamis számokat és álságos pályát mond be. Ilyen személyiség pillanatnyilag egyedül Surányi György volt jegybankelnök, akit a kormánynak - az ellenzék beleegyezésével - azonnal fel kellene kérnie a 2007. március 1-jén megürülő jegybankelnöki tisztségre, be kellene vonnia őt az egymással összefüggő helyzetértékelés, a csomag és a reformok ügyeibe. A kormánynak el kellene fogadnia, hogy most csak ő hitelesítheti az alapszámokat, az Európai Uniónak benyújtott konvergenciaprogramot, s meg kell fontolni az általa kidolgozott adórendszer koncepcióját, illetve a kiadási oldalra vonatkozó elképzeléseit.

2. A kiadáscsökkentés fő irányának hosszú távon a nagy rendszerek reformjai, rövid távon az állami vállalatok átalakítása és/vagy privatizációja számít. Nincs komoly kiadáscsökkentő hatása a központi és a helyi közigazgatás lerohanásának, inkább csak káosz idézhető elő vele, ám komoly tartalékok vannak a MÁV, a Volán-vállalatok, a Malév, az önkormányzati helyi tömegközlekedés, a közművállalatok átalakításában és/vagy magánosításában. Az önkormányzati közművagyon ésszerű és hatékony térségi kezelése, illetve részleges vagy teljes privatizációja nemcsak véget vet a pazarló gazdálkodásnak, de élénkíti a helyi vállalkozást, friss tőkét vonz az országba és az egyes térségekbe.

3. A hat reformcsomagból - egészségügy, nyugdíj, oktatás, központi közigazgatás, önkormányzati igazgatás és finanszírozás, szociálpolitika -, 2007. január 1-jei bevezetéssel az előkészítettség foka, a parlamenti erőviszonyok alapján csak kettő léphető meg: az egészségügyi reform első és a nyugdíjreform második lépcsője. Az egészségügyben a közigazgatással és a nagybefektetőkkel egyeztetett törvénytervezetek készültek az irányított betegellátásról. Az irányított betegellátás gyors bevezetése garancia arra, hogy a kormány ellép a reformok irányába, ugyanakkor még bármilyen második lépcsőt alakíthat egyetlen vagy több társadalombiztosítóval. Az elemzők azonnal értik, miről van szó, s hitelesíthetik a kormány szándékait. A nyugdíjreform második lépcsőjében a kormányzat visszavonhatja a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakat érintő döntéseit, előterjesztheti a normál és a rokkantnyugdíjalapok kettéválasztását, a feltételek világossá tételét és megszigorítását, a tizenharmadik havi nyugdíj alapnyugdíjasítását, a korhatár ésszerű emelését, kihúzva mai teremtményük méregfogát.

4. A kormánynak számolnia kell azzal, hogy az ellenzék valamennyi kérdésben elutasítja, általános megállapodásra, kerekasztalra aligha kerül sor. Ennek tudatában, konkrét és szívós tárgyalásokat kell folytatnia az ellenzékkel a kétharmados törvényekről, ahol alkotmányos intézmények vezetőit, a nemzeti fejlesztési terv projektjeit ajánlja cserébe. Az ellenzéknek pedig meg kell fontolnia, hogy az ország iránti felelősségén kívül kézzelfogható érdekei vannak, amelyeket nem tud érvényesíteni, ha nem megy bele gyakorlati tárgyalásokba és megegyezésekbe. A pénzügyi válság nem érdeke az ellenzéknek sem, mert lehet, hogy megbuktatja a miniszterelnököt, de a kormánykoalíciót bizonyosan nem, s ugyanakkor Orbán Viktornak is viselnie kell a kormányzóképtelenség vádját. "Legalább kölcsönbe adjatok egymásnak egy kis barátságot. Ráértek egymásnak esni, ha egyéb dolgotok nem lesz" - mondja Aenobarbus az Antonius és Cleopatrában. A kormánynak és az ellenzéknek egyenrangú, értelmes, érdekalapú tárgyalásokat kell folytatnia, hogy Magyarország ne süllyedjen el.

5. Támogatást kell szerezni Bush amerikai elnöktől, Merkel német kancellártól, Brown brit pénzügyminisztertől, az EU-bizottságtól. A soron következő London-Frankfurt látogatásokra, amelyek célja a piacok meggyőzése, a miniszterelnöknek a csomagért felelős pénzügyminiszteren és a reformokért felelős Draskovics Tiboron (az államreform-bizottság vezetője) kívül menjen el a monetáris tanács néhány tagja, valamint az uniós biztos. Csak ilyen delegáció hitelesítheti a helyzetleírást, a programot, a reformokat, a szigorú monetáris politikát, a gazdasági pályát. Egyszer lehetett hibázni, többször már nem.