Az eset 1998. augusztus 16-án történt a békásmegyeri Zsirai utcai lakótelepen. Az áldozat egyik testvére és a gyanúsított G. Péter akkor már régóta haragosai voltak egymásnak. G. állítólag többször fenyegetőzött, hogy boszszút áll a Makové családon. A feltételezések szerint azon az augusztusi éjszakán belopózott ötödik emeleti lakásukba, gyúlékony anyagot locsolt szét, majd berobbantotta. A tragédiában tűzhalált halt az édesapa, Makové János és élettársa, valamint a tizennégy éves Krisztián. A tanúk és a jegyzőkönyv szerint a legkisebb testvér a tűz keletkezésekor még sértetlen volt, és az erkélyről kiabált segítségért.

A tárgyaláson megjelent nővére, a felperes, valamint az egyik szemtanú, Kis Katalin egyértelműen állítják, hogy az első segélyhívások éjfél után húsz perccel futottak be a tűzoltósághoz, ám a tényleges segítség csak negyven perc múlva, egy óra körül érkezett meg. Az első tűzoltókocsi nem volt megfelelően felszerelve, a második rosszul állt be. Mire a harmadik tűzoltóautó kosarával kiszabadította Krisztiánt, a fiú testének kilencven százaléka megégett. A mentők az ügyeletes Szent István Kórház Kun utcai égéssebészeti osztályára vitték, ám az osztály nem fogadta, mondván, mindkét vízágya és lélegeztetőgépe foglalt.

Krisztiánnal két-három órát bolyongtak a mentők, végül a Szent János Kórház égéssebészete fogadta, hajnalban. Felvétele után nem sokkal meghalt.

A Makové testvérek ügyvédje, Ádám György a most kezdődött perrel azt akarja bizonyítani, hogy a fiú halálát valójában a kórház mulasztása, valamint a tűzoltók felkészületlensége okozta. Hangsúlyozta: a tűz keletkezésekor a fiú sértetlen volt, de túl hosszú idő telt el, mire kimentették. A Szent István Kórház ügyvédje, Kis Tibor Zoltán ellenben arra hivatkozik, hogy "semmiféle esélye nem volt a túlélésre a tűzben megégett szerencsétlen kisgyereknek".

A másodrendű alperes, a tűzoltóság képviselője szintén a per megszüntetését indítványozta a tárgyaláson, arra hivatkozva, hogy a veszélyes üzemek - mint például a tűzoltóság, vasút, egyes vegyi anyagokat gyártó üzemek - úgynevezett objektív felelőssége három éven belül elévül, és az eset 1998-ban történt. Így emiatt a tűzoltóság már nem vonható perbe.

A veszélyes üzemek az objektív felelősség értelmében akkor is kártérítésre kötelezhetőek, ha közvetve nem ők okozták a tragédiát. Ádám György ügyvéd szerint azonban ebben az esetben nem az objektív, hanem a szubjektív felelősség kérdését vizsgálják. Úgy véli, a tűzoltók jogsértést, mulasztást követtek el, és ennek az elévülési tétele öt év. A kórház ügyvédjének érveléséről annyit mondott: azonnal jelenteniük kellett volna, amint kiderült, hogy nem tudnak eleget tenni ügyeleti feladataiknak. Ha ez időben a mentők tudomására jut, meg sem kísérlik a Kun utcai égéssebészetre szállítani a megégett gyereket.

A következő tárgyalást 2002. április 11-re tűzték ki.