Mégis talán nem légből kapott a feltételezés, hogy a kormány hiányfaragó programja a koalíciós pártok népszerűségéből is lefarag őszig. Ebben a helyzetben a két párt közötti bizalmi viszony rendkívül fontos. Ez adhat erőt ahhoz is, hogy a restrikciós intézkedéseket valóban reformok kövessék, s hogy hosszabb távon a népszerűségi mutatók újból a magasba szárnyaljanak. A kölcsönös bizalom valódi fokmérője, hogy politikai döntéseinket kizárólag a közös politikai érdekeket szem előtt tartó ésszerűség diktálja-e.

Molnár Gyula nyilatkozatai és ambíciói egyre inkább arra mutatnak, hogy hajlandó kikezdeni azt a bizalmi szövetséget, amelynek köszönhetően Gyurcsány Ferenc második kormánya is megalakulhatott.

Molnár Gyula főpolgármester szeretne lenni, pártja a héten dönt arról, hogy elindítja-e. Mélységesen együtt érzek a szocialista politikusokkal, amikor viszatérően azon sajnálkoznak, hogy másfél évtized alatt nem sikerült "felépíteniük" egy koncepciózus, vonzó és hiteles budapesti politkust, aki ringbe szállhatna a főpolgármesteri posztért. Ez kétségtelenül sajnálatos (és szerény vigasz lehet számukra, hogy a Fidesznek is ez a gondja), de nem tűnik szerencsés döntésnek csak azért is indítani egy biztos bukót.

Az ambíciózus szocialista politikus most közös szocialista-szabad demokrata fővárosi listát követel, ellenkező esetben önálló főpolgármester-jelöltségével fenyeget. Ne minősítsük az ultimátumot, vizsgáljuk meg inkább, hogy a közös listának, illetve Molnár Gyula indításának mi a kockázata?

A közös lista első ránézésre jó lenne a nagyobbik kormányzó pártnak, hiszen vélhetőleg maximalizálja a szocialita szavazatokat, e a koalíció összességében vesztesen jönne ki belőle.

Hiszen - bár még csak a füstje látszik a megszorításoknak - a koalíciós pártok (elsősorban az MSZP) máris vesztettek néhány százalékot a fővárosban, s mire a lángja is felcsap, tovább fog csökkenni a népszerűségük; ugyanakkor sok öntudatos liberális szavazó maradna otthon, azok, akik joggal vélnék úgy: az SZDSZ a felhatalmazásuk nélkül mondott le az önállóságáról. Végeredményben a két kormánypárt elveszíthetné a többségét a budapesti közgyűlésben. Ezt a két párt választóiért és a pártok koalíciójáért felelősséget érző politikus nem akarhatja - ezt ma már, azt hiszem, így látja a vezető szocialista politikusok többsége is.

Mi történhet, ha elindítják Molnár Gyulát főpolgármesternek?

Vagy bejön a "Zugló-szindróma" azaz nevető harmadikként megnyeri a választásokat a Fidesz, vagy így is nyer Demszky Gábor. Akár így, akár úgy, a kampányban kénytelenek lesznek durván (és a Fidesszel kánonban) támadni az SZDSZ-t és Demszkyt, ami tönkreteheti a következő évekre a partneri viszonyt. Ezzel kockáztatják azt is, hogy hiába támogatja végre a kormány Budapest nagy léptékű fejlesztéseit - az infrastruktúra fejlesztésétől az általános modernizációs, világvárosi szellemiségű koncepciókig - ezek most sem valósulnak meg. Vagy azért, mert a fővárosban nem ez a koalíció lesz döntési helyzetben, vagy pedig azért nem, mert a választási kampány alatt kiheverhetetlen sebeket ejtenek egymáson azok, akiknek közösen kellene a városért politizálniuk.

A szocialistáknak felelősen és bátran kell dönteniük ezen a héten. Ha ezen a döntésen túl vannak, akkor pedig nekiállhatnának, hogy 2010-re felépítsenek egy főpolgármester-jelöltet. Aki mellett nem csupán az szól, hogy szocialista, hanem az elképzelései, a személyisége, az átütő és okos várospolitkai koncepciója.

Magam mindkét ügyben drukkolok nekik.

Bőhm András
az SZDSZ frakcióvezetője a fővárosi közgyűlésben