Szerintem - nagyon helyes

Nagy felhördülést váltott ki, amikor a miniszterelnök úr közzétette a kormány Új egyensúly csomagját. Szerintem ezeket a takarékossági intézkedéseket már rég meg kellett volna tenni, vagy legalábbis előkészíteni, mert így most egyszerre zúdult ránk. A kitűzött cél az államháztartás rendbe tétele, ehhez pedig szükség van ilyen lépésekre.

Én még elég fiatal vagyok. A rendszerváltoztatáskor hároméves voltam. De édesanyám és főleg a nagyszüleim, sokat mesélnek azokról az időkről, amikor az állam tényleg sokat segített az embereken. Na, de ami volt, elmúlt! Most már a kapitalizmus (egyesek szerint vad) korát éljük. Már nem az állam feladata, hogy az egyes emberek egyéni szociális problémáit megoldja. Segíteni segít, de nem tesz helyettünk semmit. Ez így, szerintem, nagyon helyes. Tudom, sokan élnek lehetetlen körülmények között. Mégsem hiszem, hogy ne találnának maguknak segítséget, megoldást. Csak nyitott szemmel kéne járni. Az ugyebár nem kerül semmibe.

Tudom, lesznek, akiknek "fájni fog". Remélem, közülük azok lesznek többségben, akik idáig minden lehetséges kiskaput kihasználtak, hogy ne kelljen adót, tb-t, egyebet fizetniük, s akik miatt (többek között) ezeket az intézkedéseket is meg kellett hozni.

Ahhoz, hogy kapjunk, adnunk is kell, hogy sikeresek legyünk, tennünk is kell. Igenis bízzunk magunkban, próbáljunk meg egyedül megoldásokat találni.

A szájba repülő sült galambot sajnos rég elfogyasztottuk.

Berényi Mariann, Budapest

Rezeg a léc

Ashoka Mody IMF-tanácsadó kormányunknak adott javaslatai (Pénzügyminisztériumi álarcosbál, június 7.) rádöbbentettek, hogy mit tartogat számomra a közeljövő.

Tizennyolc éves korom óta dolgozom. 58 évesen, előre hozott nyugdíjba mentem, öregségi nyugdíjam 42 ezer forint. Éppen, hogy fedezi a havi rezsimet, de a téli hónapokban a távfűtési számlák miatt igencsak rezeg a léc. Míg gyermekeim középiskolások voltak, özvegyi nyugdíjat és árvaellátást kaptunk, amiből telt nyelvtanulásra, különórákra, és még egy kicsit félre is tudtunk rakni. Egyik gyermekem munkanélküli, szakirányú végzettsége s minden jó szándéka ellenére sem kap emberhez méltó munkát másfél éve. Jelentkezett az egyetemre, de a költségtérítéses képzést nem tudjuk vállalni, mert szegények vagyunk.

Megszűnt az a lehetőség, hogy 55. életévem betöltése után ismét özvegyi nyugdíjat kapjak. Öregkoromra teljességgel a saját nyugdíjamra vagyok utalva. És akkor az IMF kiadáscsökkentésre ösztönöz, egy sor ötletet adva a kormánynak: a nyugdíjak inflációs korrekcióját, a nyugdíjkorhatár emelését, a 13. havi nyugdíj eltörlését az újonnan nyugdíjba menők esetében, a rokkantsági nyugdíj odaítélésének megszigorítását, a korkedvezményes nyugdíjformák kiiktatását. Egy 50 négyzetméteres társasházi öröklakásban lakunk, folyamatosan emelkedik a közös költség, a víz- és a csatornadíj, a szemétszállítás. A gázár-kompenzáció elenyésző. Ötezer forintos egészségügyi hozzájárulást vezetnének be a nyugdíjasoknak is. Lesz egyéni egészségügyi biztosítás - kötelező jelleggel -, ha gyógyíttatni akarom a reumámat, vagy a sötét jövőtől való félelem kiváltotta depressziómat, de extra díj ellenében wellness-szolgáltatásra is igényt tarthatok.

Csak egy kérdésem lenne Ashoka Mody úrhoz, vagy a magát szocialistának nevező MSZP-s kormányhoz: miből vegyek kenyeret? Csak nehogy a Marie Antoinette-féle választ kapjam: Nincs kenyerük? Akkor (v)egyenek kalácsot.

Kis Jánosné, Budapest

Megfizethetetlen bérleti díjak

A főváros büntetné a tartósan bezárt üzlethelyiségek tulajdonosait (A főváros büntetné a tulajdonosokat a bezárt üzletek miatt, május 10.). Az ötletet akkor látom jónak, ha nem alkalmi, hanem kellően magas, rendszeres havi díjra gondolnak. Az önkormányzatoknak még akkor is jelentős részben önmagukat kéne büntetniük. Könnyű a bezárt üzletekért az ingatlanspekulációt meg a bevásárlóközpontokat okolni, de az igazság az, hogy a működő üzletek többnyire a megfizethetetlen bérleti díjak miatt zárnak be. Az üzlethelyiségek tulajdonosaiban makacsul tartja magát az a tévhit, hogy a belvárosban a bérleti díjakat az egekig lehet srófolni. Közben a boltosok sok szakmában már egy lakótelepi bolthelyiséget is többre becsülnek, mert a lakótelepen napközben mindig van parkolóhely.

Arra kéne rávenni az ingatlantulajdonosokat (beleértve az önkormányzatokat), hogy szálljanak le a realitások talajára, és csak annyit kérjenek, amennyit a kocsival meg sem közelíthető boltok a forgalmukból ki tudnak termelni.

Ennek egyik eszköze lehet a kellően magas havi ürességi díj. Akkor aztán olyan boltok nyílhatnának a belvárosban, amelyeknek az áruját sétálgatva, bámészkodva, gusztálgatva szokás megvenni, aztán kézben vagy táskában haza lehet vinni.

A megfelelő bérleti díjak mellett azonban volna még egy előfeltétele a belvárosi részek újraélesztésének: kellő számú, biztonságos, olcsó vagy ingyenes, kevés gyaloglást kívánó P+R parkolókat kéne létesíteni.

Nem megszüntetni, mint az utóbbi tizenöt évben, hanem létrehozni.

Válas György, Budapest