A közelmúltban megesett némi malőr a feleségem és egy másik ember kocsijával, és az az igazság, hogy nem a másik volt a hibás. Felelősségfirtatás föl sem merült, volt ellenben beismerés, elnézéskérés és papírkitöltés. Keletkezett némi kár - hivatalos levélből derült ki, hogy 190 824 forint értékben -, ezt a szövetséget hirdető biztosító, ahogy az szerződésileg elő van írva, megtérítette a károsultnak, nyilván ezért hívják biztosítónak. Normális helyzetben a történetnek itt van vége, de mi Magyarországon élünk, ezért folytatódik. A "szövetséges" cég futott még egy kört. Felajánlotta: visszafizethetjük mind a 190 824 forintot, szigorúan a saját érdekünkben, hogy a jelenlegi, roppant kedvező díjbesorolást megőrizhessük.
A malőr következtében ugyanis - figyelmeztettek jólelkűen - megítélésünk bónuszfokozatilag jelentősen romlik, és
az nekünk nem jó.

Elolvasás után fegyelmezetten, továbbá indulatmentesen értelmezni próbáltam az ajánlatot. Azt még értem, hogy a cégnek mi ebben a "bolt", csak azt nem, hogy nekem mi. A gépjármű-felelősségbiztosítást, ugyebár, kötelező fizetni. (Nem mindenki gondolja így, de ez most mellékszál.) Azért kell fizetni ezt a biztosításfajtát, hogy olyan esetben, ha egy feleség figyelmetlenül nyit kocsiajtót, a vétlen kárát legyen miből kifizetni. Magánügy, mégsem mellékes: a figyelmetlen ajtónyitásig történetesen négy és fél évnyi "előleget" fizettünk a biztosítónak, amely esetünkben nem járt jól, viszont roszszul sem. Ellenben megengedi, hogy a kárt neki visszafizessük, kvázi amit eddig - és ezután - kötelezően fizettünk-fizetünk, azt tulajdonképpen kidobtuk-kidobjuk az ablakon. Már amennyiben élünk a nagyvonalú felajánlással. A levél végén megnyugtatnak, hogy készséggel állnak rendelkezésre, amennyiben kérdéseim lennének a levéllel kapcsolatban. Köszönettel nem élek a lehetőséggel: még bajom lesz belőle. (J. J. )