Habsburg-nosztalgia Bécsben
A téma legjobb szakértője, Brigitte Hamann történész-író, maga is érezhette az érvelés szükségességét. Talán emiatt említette egy televíziós beszélgetésben: az emlékezés Rudolf főhercegre nagyon is időszerű most, az osztrák EU-elnökség idején, hiszen a trónörökös tulajdonképpen nem akart egyebet, mint ami az Európai Unió révén napjainkban megvalósul. Sokszínű és mégis egységes (liberális és antiklerikális) Európát. Ezt szervezte, szinte az összeesküvés szintjén, ezért tárgyalt titokban, apját megkerülve III. Frigyes porosz királlyal, VII. Edward brit trónörökössel és Georges Clemenceau-val.
E kapcsolódási lehetőség a jelek szerint a hivatalos Ausztriát meggyőzhette: az elnökségi fél év finisében sugározta a televízió a mayerlingi tragédiáról készült kétrészes filmet. Az ünnep előestéjére és május 1-jére időzített adást ritka méretű sajtó-reklámhadjárat előzte meg. Másfél millió nézője volt egy-egy folytatásnak, s nemcsak a felhajtás, hanem a helyszínek, a díszletek, a ruhák káprázatos kiállítása, a látványosság miatt is. Művészi érték a produkcióban ezen kívül nem sok fedezhető fel: a lapos, papírízű párbeszédeket csak a szereposztás múlta alul, pedig a rendező, a Hollywoodba szakadt osztrák Robert Dornhelm nagy neveket mozgósított. Láthatólag előnyben részesítette az arisztokrata származékokat, ám hogy pusztán a "von" a névben a színész apuka ellenére sem elég a dicsőséghez, azt a főszereplő Max von Thun Rudolf-megszemélyesítése bizonyította. Anyósát, a belga királynőt Francesca Habsburg (Ottó menye, a legidősebb fiú, Károly felesége, született Thyssen Bornemisza) játszotta, és világhírű színészek is kaptak szerepet. Omar Sharif például és Klaus Maria Brandauer. Utóbbi Ferenc Józsefet alakította, és csak az egyébként nagy színészt megillető tisztelet tarthatta vissza a nézőt az önfeledt kacagástól minden egyes megjelenésekor: ez az alacsony, gömbölyded császár nemigen emlékeztetett arra a Ferenc Józsefre, akit a név említése a legtöbbekben felidéz.
De hát ezúttal talán nem ez volt a lényeg. Érthette ezt mindenki: a máskor finnyás kritikusok egy szót sem vesztegettek a produkció művészi értékelésére, nem bírálták, igaz, nem is dicsérték. Az ismeretterjesztés is fontos, márpedig ebből nem volt hiány. A szokásos ábrázolásoktól eltérően nem csak a mayerlingi, máig felderítetlen kettős halál körül forgott a cselekmény, s nem sugallta a film, hogy annak oka a beteljesíthetetlen szerelem. Minden korábbinál nagyobb teret szentelt a forgatókönyv a rebellis, a császárság állapotával, az események irányával elégedetlen Habsburg-csemetének, megmutatva, hogyan keríti hatalmába a keserűség magán- és közéleti tehetetlensége, apja lenézése miatt. Nem utalt rá egyértelműen, de nem zárta ki a film, hogy politikai összeesküvés áldozata lett a trónörökös, aki hála a kor legjobb tanítóinak, a tőlük szerzett ismereteknek és modern gondolkodásának, képes lehetett volna a Monarchia megreformálására, s ezzel talán a háború és a szétesés megakadályozására.
A múlt eseményeinek népszerű tálalásában gyakorlott Brigitte Hamann nem hallgatta el, hogy Rudolfnak legfeljebb az 1880-as év táján lett volna esélye a változtatásra. Később, miután Frigyes porosz király halála után a háborúzást kedvelő II. Vilmos került a német trónra, Rudolfot pedig a sűrűn váltogatott partnerektől beszerzett nemi betegség kerítette hatalmába, bezárultak a lehetőségek, s az út logikusan vezetett a mayerlingi tragédiához.
Kérdés persze, ott valójában mi is történt. A legenda szerint a Habsburg-család, jobban mondva a mai doyen (Ottó) birtokában van egy titkos kazetta, benne az eseményeket magyarázó, s azóta eltűntnek nyilvánított bizonyítékokkal, köztük esetleg a gyilkos fegyverrel is, vagy a rejtélyre fényt derítő levelek másolatával. Köztük azzal, amelyben Ferenc József XIII. Leó pápának magyarázta meg a történteket, s amelynek nyomán a pápa azonnal engedélyt adott az egyházi temetésre. - Lehet - mondja Karl Habsburg-Lothringen, s hozzáteszi: "Ha van is ilyen, nekem apám azt soha nem említette, s meg sem mutatta." Ő, az utolsó császár unokája egyébként máig mélyen elítéli Rudolfot, olyannyira, hogy a díszbemutatóra tüntetően el sem ment a Hofburgba, pedig a filmben felesége is játszott. Trónörökös így nem viselkedik, Rudolf apja háta mögött a Monarchia ellen szervezkedett, egyszerűen áruló volt - mondta Ottó legidősebb fia az adást követő pódiumbeszélgetésben, szinte trónörökösi gőggel, alig leplezve feldúltságát. A rejtély megoldásához Rudolf ükunokája, Friedrich Hardegg sem tudott hozzájárulni: ő szintén részt vett a beszélgetésben. Érdekességeket azért mesélt. Hogy például milyen különös utat járt be a trónörökös árván maradt leánya, akit otthon -a filmben is - Erzsinek neveztek. Erzsi - hivatalosan Elisabeth - Otto zu Windischgrätz herceghez ment nőül, akitől négy gyermekével együtt már 1924-ben külön költözött ugyan, ám elválni csak 1948-ban tudott. Ekkor házasodhatott össze addigi élettársával, az ismert szociáldemokrata Leoppold Petznekkel, akit a mozgalomban ismert meg, lévén ő maga is elkötelezett baloldali, és már a húszas években tagja a pártnak. A szakszervezeti gyűlésekre a hercegnét sofőr vitte Rolls-Royce-on, s társai a neki kijáró császári fenség megszólítással üdvözölték.
Rudolf és Vetsera Mária bárónő tragikus szerelme és rejtélyes halála folyamatosan foglalkoztatja az osztrákokat. 1992-ben egy linzi bútorkereskedő, bizonyos Helmut Flatzsteiner titokban felnyitotta a heiligenkreuzi temetőben a Vetsera család kriptáját, s onnan szakértői vizsgálatra kilopta a bárónő csontvázát. Flatzsteiner - akit szintén megkerestek a felmelegített történet kikerekítésére - úgy véli, ez bizonyítja, hogy Rudolf előbb a lánnyal végzett, vagyis gyilkos, s ez az uralkodóház súlyos titka.
Ahányszor a Habsburg-legenda előkerül, vele jár az elmaradhatatlan leltár: mi van ma is a nevet viselők birtokában. Az igazi nagy kincsek, a nagy paloták és gyűjtemények - a Hofburg, a Schönbrunn, a nagy múzeumok legértékesebb anyaga - az Osztrák Köztársaság tulajdonát képezik, de azért akad még a mintegy 70 ausztriai Habsburg-Lothringen birtokában egy-két apróság. A legismertebb talán a császári villa Bad Ischl-ben (amit Ferenc József és Sisi 1854-ben nászajándékba kapott). Ennek mai tulajdonosa a császár ükunokája, a hatvanéves Markus Habsburg-Lothringen. Sisi kedvenc lányának, Marie Valerie-nek a dédunokája három gyermekével és nejével a kastély egyik szárnyában lakik. Ám a termek egy része, köztük Rudolf egykori szobája, és a 27 hektáros park nyitva áll a közönség előtt. Hatvanezren látogatják évente, belépődíjért. Ami azonban a szükséges renoválás töredékét se fedezné. Változnak az idők: a nagy név, s hozzá az értékes ingatlan nem jár együtt a bőséggel.
Bécs, 2006. június
