IMF: kétszeres lesz az államháztartási hiány
A delegáció becslése szerint a költségvetési hiány 2006-ban eléri a GDP 10 százalékát (ESA’95 szerint, illetve a GDP 8,5 százalékát a nyugdíjreform miatti korrekcióval számolva). "Ha azonban néhány közelmúltbeli állami és magánszféra társulásából (PPP) eredő hatást is figyelembe veszünk, ami indokolt lenne, akkor a hiány a GDP közel 11 százalékára rúgna" - áll az IMF jelentésben.
A delegáció jelentése szerint a 2007-es növekedési és inflációs kilátásokat döntően a költségvetési konszolidáció mértéke és természete határozza meg.
A jelenleg ismert elgondolások és intézkedési szándékok összetettsége alapján, valamint a várható politikai, jogi és adminisztratív késedelem miatt, az IMF szakértők úgy gondolják, hogy a lehetséges konszolidáció mértéke a GDP 2-2,5 százalékát éri el. Ebben az esetben a GDP növekedése és az infláció egyaránt 3,5 százalék körül alakul 2007-ben.
A folyó fizetési mérleg hiánya a szakértők szerint ebben az évben várhatóan meghaladja a GDP 9 százalékát, és csak fokozatosan csökken majd a GDP 7 százalékára 2010-re. 2006 végére az államadósság várhatóan eléri a GDP mintegy 65 százalékát, nem számolva néhány jelentősen eladósodott állami vállalat adósságával, az államilag garantált adóssággal és a közelmúltbeli PPP-k miatti adóssággal, amelynek egy része az IMF szakértői szerint valójában az állam könyveibe tartozik.
A magántulajdonú multinacionális vállalatok és bankok adósságát is tartalmazó teljes külső adósságállomány elérheti a GDP 81 százalékát és továbbra is növekedési pályán maradhat - áll az IMF-delegáció jelentésében.
Az delegáció előzetes megállapításai szerint az államadósság növekedésének megállításához és a GDP százalékában kifejezett adósság 60 százalék alá történő csökkentéséhez egy ambiciózusabb, a költségvetés elsődleges egyenlegének a GDP 10 százalékát elérő korrekciójára lesz valószínűleg szükség. Ha ez a kiigazítás a kormányzati kiadások jelentős csökkentésével párosulna, akkor a konszolidáció emelni fogja a hosszú távú növekedési potenciált a makro egyensúly helyreállítása útján, a hatékonyság javításán keresztül, és ösztönözni fogja a magán megtakarításokat – végeredményben lehetővé teszi, hogy az euró bevezetése erős gazdasági helyzetben történjen meg.
(MTI)