Nem hittem, hogy ezt a darabot valaha Budapesten fogom látni. Nem mintha bármi nagy baj lenne vele, csak valószínűtlennek tűnt, hogy azt fogják énekelni a körúton, barátságos revükörnyezetben, hogy "madárdal zeng Hitler tavaszán", Galambos Attila fordításában.
Hitler tavasza
Meg volt egy nagyobb bökkenő is: a Producerek is olyan musical, amit nagyon oda kell tenni, énekelni, táncolni, színésznek lenni, csillogni és mulatságosnak lenni. Nincs benne nagy sláger, nincs benne olyan dallam, amit az ember hazavisz, ami önállóan is megélne, az egész rutinos és szabályos Broadway-darab, nyitánnyal, az első felvonást záró fináléegyveleggel, nagy díszletekkel, gyors változásokkal. A darabnak nincs se tanulsága, se nagy története, az első pillanatban mindenki tudja, hogy mi lesz a vége, arra rátesznek egy kis csavart, amiből viszont nem lehet normálisan kijönni, csak deus ex machinával. Szóval minden azon múlik, ami a színpadon van. A magyar musical-játszás állapotát ismerve veszedelmes helyzet.
Két tanulság tehát mindenképpen levonható. Az egyik az, hogy az állapot annyira nem siralmas. Lehet nyavalyogni, hogy a Madách Színház előadása nem állna meg Londonban és New Yorkban, de hát ostobaság: Pesten megáll. Mindkét felvonás kicsit hosszúnak érződik, és ha valaki elfogadható színvonalú szteptáncot akar látni, ne ide váltson jegyet, de a harcedzett színészek állják a sarat, Szerednyey Béla vörös fejjel, izzadtan harcol, sikerrel, Galbenisz Tomasznak pedig valószínűleg soha életében nem jutott akkora siker, mint ebben a darabban. Öröm látni, hogy milyen boldog tőle. Lippai László mulatságos
a homoszexuális asszisztens bombabiztos szerepében, és mivel azt éneklik a darabban, hogy minden kritikus meleg, nehéz lenne mást vágni a dologhoz, mint jó pofát.
Ennél lényegesebb, hogy ott az új generáció, Szente Vajk vagy Barabás Kiss Zoltán, és egyáltalán nem égnek le. Ez a második tanulság: csinálni kell. Jó zenés színházi előadásokat csak a gyakorlatra lehet alapozni, keresni kell az érdemes darabokat, megtanulni, színre vinni. Ez kicsiben is igaz, hiszen a női főszerepet Oroszlán Szonja játssza, akit volt szerencsém főiskolásként is látni, és még emlékszem, hogy akkor a mostani önmagánál azért többet tudott. A Producerek pedig tökéletes gyakoroló darab, nem akar semmit, csak mulattatni. Sikerül is.
Thomas Meehan-Mel Brooks: Producerek. Madách Színház