Nagy élet a Grand Place-on

AFP - Thierry Monasse

A különösen tudatlanok vetélkedőjén is legfeljebb beugró kérdés lehet, hogy mi az Európai Unió fővárosa. De lehet, hogy filozófusok kellenek annak meghatározásához, hogy vajon mi az európai kultúráé. Miközben például Brüsszel Andrássy útján, a sikkes Louise sugárúton harsány jelenlétével hívogat a Casa do Brasil, a Brazil Ház, s a többi közt ingyen (!) kínál portugál nyelvtanfolyamot, az öt legnagyobb EU-tagállam után megszakad a folytonosság, a hatodiknak már nincs kulturális intézete. Akármilyen hihetetlen: a belga fővárosban, ahol sok ezer lengyel dolgozik, s a telefonkönyvben sorjáznak a Kowalskik (kb. a "Kovácsok" lengyel megfelelői), nincsen Instytut Polski.

Másfél éve létezik viszont - s immár a harmadik igazgatóval az élén működik - Magyar Intézet, s ezzel hazánk brüsszeli kulturális jelenléte messze kiemelkedik az új EU-tagállamok közül. A tízekből ugyanis csak a csehek nyitottak hasonló intézményt. - Jártak nálam már a szlovákok, a románok, a bolgárok, a horvátok, s mondták, ők is valami ilyesmit szeretnének majd. Tanácsot is kértek - mondja Petőcz György, aki tavaly ősztől vezeti a belváros kitüntetett pontján, a Szent Mihály-Szent Gudula koronázó székesegyháztól alig kőhajításnyira található, s a középkori városfal egy darabját is magában foglaló intézetet.

Ezzel együtt nem kell nagy épületet, nagy apparátust elképzelni: öten dolgoznak itt, s havi mintegy 1,1 millió forintot költhetnek programokra. Ez messze nem mérhető a párizsi Magyar Intézet vagy a berlini Collegium Hungaricum lehetőségeihez, de ahhoz elegendő, hogy a magyar kultúrát "lehorgonyozza" Brüsszelben. - Viszonylag könnyű dolgunk van: a belga kulturális közeg, nemcsak a fővárosban, hanem például Antwerpenben is, elég nyitott és befogadó. A "portékáikat" kínáló külföldi intézetek sem taposnak egymás sarkán - mondja Petőcz. Ezzel Brüsszel főleg a már Párizsban is dolgozott, "franciás" kultúrmenedzserek álma; itt nem szembesülnek a hihetetlen franciaországi túlkínálattal, és a korlátozott párizsi befutási lehetőségekért való reménytelen tolongással.

A helyzetet megkönnyíti, hogy az egyes EU-tagországok a brüsszeli kultúra nem ugyanazon tortájáért küzdenek meg. Míg a Goethe Intézet vagy a British Council igazi nagypályás, s a globális kultúrmisszió keretében működik, a többi közt nyelvoktatásával, a kisebbek eltérő stratégiát követnek. Míg a magyarok célja például a hazai kultúra észrevehetővé tétele, hangsúlyos bemutatása, az osztrákok vagy a finnek inkább az európai uniós lobbizást helyezik előtérbe.

CICEB - ez a betűszó fedi tizenkét brüsszeli kulturális intézet, köztük a magyar együttműködését. Együtt nyertek el például EU-támogatást ahhoz a programsorozathoz, amelynek során hét nyelv mesemondója, köztük a magyar Faragó András, hét európai reptér utasait igyekszik majd meghódítani a nyáron. Az egyik októberi hétvégén az '56-os forradalom 50. évfordulójának apropóján pedig hazánk szó szerint is Brüsszel középpontjába kerül: két napra a magyaroké lehet a Grand Place, Európa talán legszebb főtere. Azt viszont először Budapesten kell eldönteni, részt veszünk-e a jövő évi Europalia-fesztiválon. Ennek különlegessége, hogy a római szerződés 1957-es aláírása nyomán ez is 50. évfordulós, s így különleges eseménysorozat lesz. Ha a válasz igen, úgy viszont érdemes belegondolni a hét évvel ezelőtti magyar Europalia-évad tanulságaiba. Akkor a többiekkel összehasonlítva megdöbbentően kevés látogatót, mindössze 109 ezer főt vonzottak a hazánkat bemutató programok...