Utazás a tizenhatos mélyére
Az a csúnya, fekete ember éppen akkor kell, amikor a játék megszűnik játék lenni, felborul a világ tisztes rendje, s ő helyreállítja azt.
Magasztos föladat, azután, tessék, mégis hogyan bánunk velük... Ha jó, észre sem vesszük, ha rossz, akkor meg rossz. Ki emlékszik egy jó bíróra mondjuk egy vesztes meccs után? Inkább keresünk benne valami szeplőt, s aki keres, talál.
Van, hogy más sincs, mint szeplő.
Egy ilyen esetben valaki egyszer nyakon ragadta a bírót (ott álltam, láttam), és némi nyelvi kanyargás után az iránt érdeklődött, hogy a bíró sporttársnak mi okból tetszik vajon nem a szabályokkal harmonizálva vezetni a mérkőzést, azaz: Mért csalsz, te tetves patkány?! Engedj el, kisfiam, mondta ott a fáradt öregember, és kérd az Úristent, hogy többet ne vezessek neked meccset. Amúgy meg, nos, itt, itt veszíteni fogtok, bármit csinálsz, kisfiam - és mosolyogva adott egy szabadrúgást: nekünk.
Még nem voltam akkor húszéves se. Igen csodálkoztam, hogy ezt lehet. Ezt nem gondoltam volna. Hogy tényleg mindent, de mindent meg lehet csinálni. Hát a nézők látták ezt a mindent, mért nem lépnek közbe, mért nem szólnak? Szóltak, hervadtan kiabálták az igazságot, hogy csal a bíró. És? Mi lesz holnap? Holnap ki fog erről tudni? Senki; csak az marad meg, hogy veszítettünk. Mi a teendő ilyenkor? Persze győzni - az volna a legjobb, csak hát az nem úgy van romantikusan, hogy a bírók csalnak, ám mindhiába, mert mi meg tündöklünk, mert mi hol tündöklünk, hol nem, és úgy csal a bíró (ha csal a bíró).
Fényes külvárosi futballkarrierem során többször éreztem ezt a rohadt tehetetlenséget, ezért aztán, bevallom, nemegyszer terveztem, hogy nem várom meg ezt a megalázó holnapot, hanem odamegyek hozzá, azt' annyi!, bevágok, mit bevágok!, bemosok neki, és kész. Rendben, örökre eltiltanak, viszont helyreáll az igazság. Persze nem lett belőle semmi, még soha senkinek nem vágtam be (egy-két korai testvéri pofont nem számítva).
Kicsi történetek
Mottó. - Ahogy a fülemben marad most már örökké, hogy pl. sándorgöröcsalberttichyfenyvesi vagy szőkevargaalbertrákosifenyvesi és persze budaikocsishidegkutipuskásczibor, úgy az is: jótalajúpályavezettebircsák!
Pont és ellenpont. - Sárisáp, jó talajú pálya vezette... valaki, akinek, finoman szólva, bírtuk a bizalmát. ("A Béla régi haver. Emlékeztettük rá.") Én még őszinte ember voltam, de nem ordítottam, nem toporzékoltam, mert örültem, hogy végre bekerültem az "egybe". Mi úgy gondoltuk - sérós fővárosiak -, hogy majd finoman kigurigázzuk ezeket a derék bányászokat. Félidőig kaptunk egy hármast. Abszolút tiszta, kikezdhetetlen gólok. Tátott szájjal lestem (le is cseréltek) azt a nagyvonalú fantáziára, a földi béklyóknak fittyet hányó, nemes szürrealizmusra építő szabadságot és radikalizmust, ahogy Bélánk érvénytelenítette őket. Szünetben aztán szólt valaki közülünk neki, hogy ne szórakozzék már, mert így élve nem jutunk ki innét, "ebből az oroszlánbarlangból". Rendben kaptunk egy szolid kettest - idegenben nem a legrosszabb -, hazabuszoztunk, elmondva a bírót: mindennek.
Regényrészlet. - Az alábbi történet igaz, jóllehet szerepel egyik, ahogy a korabeli szocreál szaksajtó fogalmazta, a dolgozó és sportoló ifjúság életét bemutató regényemben is. Rákoskeresztúron történt, én épp széthúztam a mezőnyt, azaz a szélen ácsorogtam, a többiek ott futballoztak arrébb, amikor egyszer csak látom, hogy megmozdul a föld, illeg-billeg a fűcsomó, és nicsak, egy vakondtúrás emelkedett ott. Volt időm, odaszóltam a partjelzőnek, integessen már, mester, lesen van a vakondok! Tudom, nem nagy tréfa, de tényleg lesen volt. A partjelző odahívta a vezetőbírót, és adtak egy sárgát, mondván - isten bizony! -, ne csúfolódjam egy kispénzű munkásegyesülettel. - Mondhatom, a sárga lappal a pénzemnél voltam.
Számok. - Ha valaki számmal összenőtt, az Albert a kilencessel. Albert volt a kilences mint olyan. Titkos informátorom szerint állítólag Kaposi Sanyi bácsi (legendás öreg bíró, akinek soha senki nem mert visszaszólni) megcsinálta egy Pécs-Fradin a Császárral (császárnak neveztük, igaz, kizárólag azért, mert az volt), hogy a konfliktust követően megfordíttatta: majd leolvasta a hátáról a számot, s akkurátusan beírta a kis füzetébe: 9.
Az öcsémtől hallottam: Honvéd- ZTE, falt, bíró rohan, mi a száma?!, kiáltja, mire a vétkes játékos (talán Csepregi?) tesz egy tvisztelő mozdulatot, a számom?, a Sugar baby love!
Az író szombaton, június 10-én 17 órától, valamint vasárnap, június 11-én ugyancsak 17 órától dedikálja az ünnepi könyvhétre megjelenő új kötetét a Vörösmarty téren, a Magvető Könykiadó sátránál.
