Éljen a pedagógusnap!

Már mindent eljátszottak velünk az elmúlt másfél évtizedben. A hangzatos szólamok mellett - a kiművelt emberfők fontosságáról, a tudásalapú társadalomról, meg, hogy mi kis ország vagyunk, de a szürkeállomány a világ élvonalába röpíthet minket - megtapasztaltuk az oktatásügy minden jóindulatát.

Csökkentették a gyermekek napi óraszámát, mert akkor csökkenhet a pedagóguslétszám. A hivatkozási alap a tanulók túlterheltsége volt. Ezzel ugyan két héttel meghosszabbodott a tanév, de a várt eredmény elmaradt. Megnyirbálták a csoportbontások számát. Bevezették az egyszakos tanárképzést.

A tárgyi feltételek javítására az elmúlt öt évben nemigen volt példa. A tervezett hétévenkénti egyéves pihenő elmarad, viszont fizethetünk a továbbképzésekért.

Néha a képünkbe vágják, hogy nehéz az iskolatáska, lehangoló gyermekeink teherbíró képessége, ebben vagy abban az összehasonlító felmérésben elmaradtunk Európától, nem folyik az iskolákban megfelelő színvonalú közlekedésre, etikára, környezetvédelemre és egyebekre való nevelés.

Csakhogy az iskolai számítógépek lassan ipartörténeti múzeumba kerülhetnének, a folyóiratok megrendelésére és a szakkönyvek vásárlására egyre kevesebb a pénz. Még mindig kivezényelik a pedagógusokat és a gyermekeket különböző fontos és kevésbé fontos, de mindenképpen mások által kitalált rendezvényekre. Az erdei iskolák programjai hiába épültek a pedagógia tervekbe; igaz, több napra is elvihetjük gyermekeinket kirándulni - saját költségünkre és felelősségünkre. De legalább a színvonalat folytonosan emelni kell!

Az oktatási törvényünket annyiszor módosították, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Megtiszteltek minket a minőségbiztosítás csodáival. Többször nekirugaszkodtak, hogy a pedagógusok munkája között minőségi különbséget lehessen tenni.

Ha valaki mostanság belép egy iskolába, benéz egy tanári szobába, megfáradt, kimerült pedagógusokat lát. A pedagógusnapi jutalom és a csokor virág már erősen kiment a divatból, helyette újabb ajándékot kaptunk. Megemelik a pedagógusok kötelező óraszámát, hogy elbocsáthassanak tízezer pedagógust, és szorongást ébresszenek a többiekben is.

A közelgő pedagógusnap alkalmából mindenkinek jó egészséget, a nyárra pedig jó pihenést kíván

Gazdag István tanár

Miért nem irtják a kullancsot?

Minden évben értesülünk a hatóságok heroikus küzdelméről, amit a szúnyogokkal vívnak. Ezek a kis vérszívók nem terjesztenek betegségeket, mint trópusi társaik, de zavaróak, és főleg nagyokat csípnek. Elterjedésük óriási bevételtől fosztaná meg az országot az idegenforgalom csökkenése miatt. Ugyanígy hallunk évről évre a kullancsok támadásáról, ami az idén úgy látszik katasztrofális méreteket öltött. Amíg a szúnyogok "csak" kellemetlenek, addig a kullancsok több fajtája okozhat súlyos betegséget. Érdekes (de inkább érthetetlen) módon a híradások nem szólnak, és nem szóltak sohasem a kullancsok szervezett irtásáról, a megelőző védekezésről ellenük. E vérszívók által terjesztett betegség ellen létezik védőoltás, ám az is sokszor hiánycikk. Sajnos, megjelentek már a városi parkokban is, gyermekeink a homokozóban sincsenek biztonságban.

Miért nem lehet vajon a kullancsokat is irtani a szúnyogokhoz hasonló módszerekkel?

Salga István Budapest

Rossz párhuzam

A május 8-án megjelent Roma polgárjog amerikai mintára című cikkben a szerző, Horváth Gábor tényként közölte, hogy Makula György megalapította a roma rendőrök egyesületét. Ez az állítás részben fedi a valóságot.

A magyar jogrend szerint legalább tíz személynek, egybehangzó akarattal kell kimondani egy egyesület megalakulását. Ebből Makula György alapító tagként egy személy volt, aki három hónap működés után (2006 januárjától) az elnökség egységes bizalmatlansági indítványának hatására önként lemondott.

A Roma Rendőrök Országos Egyesületének elnöksége elhatárolja magát az amerikai mintájú roma polgárjogi mozgalom magyarországi megjelenésére való utalástól. A magyarországi romák ősei nem behurcolt rabszolgákként, hanem szabadságukat soha fel nem adó népcsoportként érkeztek hazánk területére. Reményeink szerint soha nem kerül sor olyan, az afro-amerikaiak polgárjogi mozgalmához hasonló helyzetre, ahol egy népcsoport tömegei és az államapparátus érintettjei, test test elleni küzdelemben, erőszak alkalmazásával, az utcán vívják ki jogaikat.

Dr. Horváth Ferenc Roma Rendőrök Országos Egyesületének elnöke

A cikk a New York Times a kelet-európai romák polgárjogi mozgalmával foglalkozó riportját ismertette. Makula úr és az egyesület viszonyának tisztázása nem tartozott a tárgyhoz. Az egyesület akár örülhetne is, hogy híre ilyen messzire eljutott, miközben a hazai sajtóban nem kapott túl nagy teret. Az amerikai feketék 50-es, 60-as évekbeli, illetve a kelet-európai romák mai helyzetét illetően minden történelmi különbség ellenére sok a párhuzam. A felemelkedés útjaiban is lehetne, de erről persze az érintetteknek kell dönteniük. Egy tanács Dr. Horváth Ferenc elnök úrnak: ha amerikai kollégákkal találkozik, eszébe ne jusson a feketéket, akár közvetve is, "szabadságukat feladó népcsoportként" aposztrofálni. Ilyen esetekben ugyanis a test test elleni küzdelem kialakulása sem kizárt.

Horváth Gábor