A boldogító nem

A Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz viszonyáról beszélt Boross Péter a vele készült interjúban ("Nagyon mélyek a sebek", május 5.), közölve azt is, hogy "(...) Ha egy jó baloldali javaslat van az asztalon, az MDF mellé fog állni, de az elképzelhetetlen, hogy valaha is koalícióra lépjünk a szocialistákkal". Ugyanilyen, csak ellenkező irányba tett kijelentésekkel lehet találkozni a szabad demokraták részéről: ők a Fidesszel való koalíciót tartják elképzelhetetlennek.

Ez a két álláspont a magyar politikai életben változatlanul fennálló ellenségeskedést tükrözi. Holott a kis pártoknak az a jelentős feladata, hogy mérsékeljék a nagy pártok monopóliumra irányuló törekvéseit és a közéletben, a parlamentben, koalíció esetén a kormányban való részvételükkel, rákényszerítsék a nagyobb pártot a kompromisszumra. Dávid Ibolya helyesen állapította meg: ha mindig csak valamelyik nagy párt maga adja a kormányt, akkor burkolt egypártrendszer jön létre.

Érdemes megfigyelni, hogy az európai demokráciákban igen gyakran lépnek koalícióra a politikai paletta különböző oldalain álló pártok, és legfeljebb a mindkét oldalon fellelhető szélsőséges pártokkal való együttműködés lehetőségét zárják ki eleve. Azt azonban nem, hogyha a mandátumok megoszlása szükségessé teszi, más ideológiájú párttal koalícióra lépjenek.

Ideje annak, hogy a magyar országgyűlés immár három, a két nagy párt árnyékában működő kis pártja felismerje saját szerepének fontosságát, és képessé tegye magát arra, hogy a két nagy párt bármelyikével koalícióra lépjen.

Dr. Del Medico Imre Budapest

Demoralizált közlekedés

Kedvemre volt Bodansky György írása (Közlekedési morál, április 21.), mert az ország (egyik) legelkedvetlenítőbb témáját idézte meg. Egy ország, egy város, kivált Budapest közlekedését sokan, sokféle módon és eszközzel formálják, de annak morálját, majd' teljes egészében, egyetlen szegmens amortizálja: az autóstársadalom. Részben egyetértve Bodanskyval, hogy a közlekedés erkölcsi állapota a létbizonytalanságból fakadó pszichés gátoltságból eredeztethető, igyekszem még néhány további, bomlasztó hatású motívumot, kóros társadalmi beidegződést felsorakoztatni.

A közlekedésben sűrítve jelennek meg a társadalom negatív magatartásformái. Tudni kell, a közlekedés azért szolgáltatja ki ilyen látványosan és közvetlen módon társadalmunk morális állapotát, mert a demoralizáltságban fogant szituációi gyors lefolyásúak, és a legtöbb esetben minden következmény nélkül valók.

Kezdjük mindjárt a legvisszataszítóbb fenoménnel, a magyar autósnak a magyar gyalogossal szembeni civilizálatlan erőfitogtatásával. A művelt világban teljességgel ismeretlen a fizikai erőfölény ilyetén kinyilatkoztatása, de nem pusztán ezért igazolhatatlan ez az ostoba hatalomeffektus.

Arról nem is beszélve, hogy a magyar hatályos jogszabályok szerint a gyalogosok speciális védettséget és elsőbbséget élveznek a gyalogátkelőhelynél. Jellemző, hogy a magyar nagyvárosokban éppen ezt a szabályt, a gyengéket oltalmazó törvényt írják fölül a leggyakrabban.

Autók parkolnak a járdapadkán. Nem az alsó kategóriákból valók, köztük a legmenőbb és legdrágább típusok. A szélvédők mögött a mozgáskorlátozottságot tanúsító igazolvány. Tulajdonosaiknak - nyilván - nem jelenthet gondot a parkolási díj kicsengetése. A törvények kijátszhatósága ölt újabb alakot az illegális igazolványban, nem pedig az anyagi haszonszerzés motívuma.

Bármerre is visz az utunk, gyakran láthatunk ordítozó, mutogató autósokat. Az állati kommunikációból kölcsönzött szignál hatékony közreműködője a káoszteremtésnek, ahelyett, hogy a rend és a biztonság mellett szólna. Tanulság: aki kiabál, aki üvölt, akinek látványosabban demonstrál nyaki ütőere, még mindig könnyebben révbe ér, mint a szelíd szavakkal érvelő. E témába vág egy másik szemiotikai jelenség is. Az index arra hivatott, hogy haladási szándékunkról informálja a közlekedés többi szereplőjét. Ha elmarad e jel, ez a szimpla kis gesztus, vagy csak egészen későn alkalmazzuk, megtévesztjük, elbizonytalanítjuk, gyanakvóvá tesszük az embertársainkat. Diagnózis: szociális csőlátás. Gondoljuk végig, van-e olyan szervezet, intézmény, kereskedelmi egység, amelyekben feltétel nélkül megbízunk?

Az előbbi jelenség az autós-autós relációban is "működik". De tapasztalataim szerint az autósok egymással szemben sokkal lojálisabbak, a szolidaritás, az együttműködési hajlam, a tolerancia erősebb kaszton belül, mint kívül. Kölcsönös egyetértésben hágjuk át a szabályokat, lelkesen korrumpálódunk útjainkon.

Amúgy meg javaslom a valóban frusztrált autósoknak, próbálják ki a tömegközlekedést! Hátha ez segít. Figyelem, ne felejtsenek el könyvet vinni a villamosra!

Hemrik László Budapest

Gáz a gőzben

Olvasva Sándor Tünde A Rudas fürdőben csak egy délután maradhat a nőké című írását (május 12.), nyilvánvaló, hogy Horváth Gábor, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezérigazgatója jobban örülne, ha a Rudasban egyáltalán nem lennének női napok. Ám korai lenne azt állítani, hogy "egy-két hónapon belül újra csak a férfiaké lesz a kedd délelőtt is", hiszen a tulajdonosi bizottság még nem döntött, napirendre sem tűzte a kérdést.

Mi azért küzdünk, hogy nők és férfiak egyenlő esélyekkel látogathassák a fürdőt, de sajnos ez ma - az esetlegesen hosszabbítgatott próbaidőszak alatt - nincs így. Nők ugyanis nem kaphatnak orvosi beutalót a fürdőbe, és bérletet sem válthatnak oda. Ezért sem értjük, miért hasonlítják össze a (kedvezményes árat fizető) férfi és a (teljes árat fizető) női vendégek számát. Mi továbbra sem a nők jogainak korlátozásában látjuk a megoldást, hanem olyan intézkedéseket várunk a tulajdonostól, amelyekkel elérhető vagy elősegíthető, hogy minél több nő vegye igénybe a Rudas fürdőt. Ilyen a már emlegetett tb-beutaló vagy a bérlet bevezetése, de egy szélesebb körű tájékoztató kampány sem ártana bel- és külföldön egyaránt. Ezt el is mondtuk a decemberi egyeztetésen, és ígéretet kaptunk arra, hogy
a fürdő minden eszközzel reklámozza majd a lehetőséget a nők körében, de alig jelent meg pozitív információ a nők fürdőhasználatáról.

A látogatottsági adatok mögé nézve és a fentieket is figyelembe véve nem állja meg a helyét, hogy "a nőket hidegen hagyta" volna a fürdő. A mi tapasztalataink azt mutatják, hogy a nők szívesen járnának a gőzbe, ha lenne rá idejük és pénzük, és kapnának egy kis bátorítást.

Pál Kata Tűsarok.org felelős szerkesztője