Az SZDSZ országos listájának második embere és gazdasági teoretikusa így hitet tesz a jobboldal által csak spekulációnak degradált tőzsdei befektetések, az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztése mellett.

Való igaz, a hazai szellemi életben és oktatási kultúrában csak nagyon parciális módon szerepel a pénzügyi ismeretek oktatása. Ebben azonban nem igazán a középiskoláknak kellene szerepet vállalniuk, hanem inkább a felsőoktatásnak. Távoli példa, de az Egyesült Államokban már az 1920-as években megkezdték az ilyen tárgyú egyetemi szemeszterek szervezését. Az amerikai tőzsdei guru, Warren Buffett üzlettársa, Ben Graham az 1930-as években maga ajánlotta fel a Columbia Egyetemnek, hogy a hallgatóknak esti kurzust tartana értékpapír-elemzésből, felismerve a rikító és bornírt általános tudatlanságot a tőzsdei ügyletekkel kapcsolatban. Már az első szemeszterre annyi hallgató jelentkezett, hogy őröket kellett az ajtóba állítani, megelőzve a túl nagy tömeg bejutását. Valószínűleg itthon is a hallgatók jelentős hányada lenne kíváncsi azokra az elméleti és gyakorlati eszközökre, amelyek a börzén való kereskedést megkönnyítik, és persze jövedelmet termelnek alkalmazójuknak.

A hazai politikai elit egy markáns része is gerjeszti az alantas indulatokat a tőzsde ellen. Ennek káros hatásaként a lakosság egy része, ha sokáig hallja, valóban el fogja hinni, hogy a tőzsdei cégek, a brókerek, a spekulánsok valamilyen általános szövetségben dolgoznak a tisztes országok és azok állampolgárai ellen.

Azzal a paradox és elszomorító ténnyel is számolnunk kell, hogy sokszor a banki ügyintézők is, ha potenciális befektető érkezik hozzájuk, akkor is a hagyományos banki betététformákat ajánlják, esetleg bankjuk ingatlanalapját vagy államkötvényeket. Talán ők sincsenek tisztában a különböző tőzsdei ügyletekkel. Vagyis itt már a szűk szakmának is filozófiai váltáson kellene átmennie.

Az Egyesült Államokban a lakossági összegtakarítás közel 30 százaléka fekszik részvényekben vagy egyéb tőzsdei, piaci instrumentumokban, Nyugat-Európában ez az arány nagyjából 17-18 százalék. A magyar adatok néhány százalékot mutatnak, arcpirítóan alacsony ebben a szegmensben a magyarok aktivitása. Hogy mennyire szűk körben ismertek például a nemzetközi nyersanyagpiacok, azt jelzi, hogy összesen mintegy kétszáz magyar befektető spekulál a chicagói vagy londoni piacokon.

Mélységesen elhanyagoltnak látom a hazai felsőoktatásban a tőzsdei kereskedéssel kapcsolatos oktatást. Pedig ezen ismeretek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, fejlett pénzügyi és pénzpiaci kultúra nélkül a magyar családok például olyan egyszerűbb dolgokat sem fognak átlátni, mint a devizahitelekkel együtt járó árfolyamkockázatokat.