A romlás világa

A publicista esélye címmel (április 21.) megjelent írásában Nagy Mariann pikírt kritika alá veszi Debreczeni József április 15-i (A magyar jobboldal esélye) cikkét. Ha efféle entellektüel hablatyolást olvasok egy tanár részéről, akkor József Attilával kapkodom a Levegőt, s egyből Woody Allen (Annie Hall) jut az eszembe: "...aki nem tudja csinálni, az tanítja, és aki tanítani se tudja, abból lesz a tornatanár".

Nekem, egyszerű mezei halandónak - vele ellentétben - nem okozott problémát D. J. mondanivalójának megértése. Remélem, hogy mielőtt mindent megfontolva és meggondolva megtette megfellebbezhetetlen kinyilatkozását, megismerte Debreczeni teljes munkásságát (én legalábbis 1990 óta kísérem írásait figyelemmel), mit képviselt anno a rendszerváltozáskor, és mi az álláspontja manapság. Érdemesnek tartanám, ha ezt összevetné Orbán Viktornak és pártjának akkor és most képviselt politikájával, irányvonalával. Hogyan lett a haladó szellemiségű, liberális Viktorból a "konzervativizmus" minden bugyrának, szélső értékének megjárásával kádári szirénhangokkal operáló, a pártállam egykori prominenseit maga köré szervező, demagóg bolseViktor. Hogyan vált egy nyitott, kibeszélős, decentralizált, demokratikus, "szabadelvű" pártból egy zárt, centralizált, megkérdőjelezhetetlen vezetésű, vezérelvű, arculatát vesztett tömegpárt.

Javaslom neki - látókörét tágítandó -, hogy hasonlítsa össze egymással Orbán Viktor 1990-ben, 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben vagy napjainkban tett nyilatkozatait, azét, aki "Megtestesítette az öntudatára ébredt polgár szellemi és cselekvő erejét. Tevékenysége ellene hatott ugyanis mindannak a kommunikációs illuzionizmusnak, amivé a közéletet csupaszították az elmúlt négy évben". Észre kellene végre venni (mert - magamból kiindulva - vallom: az emberek nem oly könnyen befolyásolhatók, mint N. M. tanár azt hiszi, vagy egynémely orgánum állítja!), hogy Orbánból nem a "kormánypárti média" csinált "lópatás démont", hanem saját maga "öntörvényű módon"! Amit az elmúlt években (amilyen stílussal, ahogyan) mondott és tett - holdudvarának válogatott gyöngyszemei közreműködésével - az már nemhogy követhetetlen, de visszataszító is volt.

A lényeg: a magyar választópolgárok "miközben átélték a közvetlen részvétel katartikus élményét", döntöttek: nem kérnek bolseViktorból és az általa jövendölt Viktországból!

Szabó Gábor
Budapest

Vitatható közügyeink

Vitatkoznom kell A hit magánügy, a vallás közügy című nyilatkozatban foglaltak egyike-másikával (április 20.). Mindenekelőtt a vallás közügy természetéről. Szerzők szerint ez éppen annyira evidens, mint ahogy a társadalom számára nem lehet közömbös, ha valakit "antiszociálisnak látunk". Már a hasonlat is sántít. Mi az, hogy "antiszociálisnak" látunk valakit? Ki látja annak? Netán Semjén Zsolt és a hozzá hasonló hívő keresztények? Szerintük antiszociális a homoszexuális, a magányos (szingli) női hordák tagja, a csak úgy "bagóhiten" együtt élő párok, az abortuszt végeztetők, az olykor marihuánát szívók, az alkoholbetegek, és sorolhatnám napestig.

Közügy volna a fentiek többnyire senkit nem zavaró magatartása, úgy, mint a társadalom tagjainak normális életvitelét, fizikális létét, vagyonbiztonságát fenyegető tényleg antiszociális cselekedetek? Mint a betörés, gyilkosság, nemi erőszak, emberkereskedelem, amiket a jog eszközével kell kordában tartani, megtorolni, és a sértetteknek igazságot szolgáltatni. Isten óvjon minket attól, hogy ezekhez hasonlóan a törvény kényszerével vallásgyakorlásra lehessen bírni a nem hívőket, mivel a szerzők keresztény felsőbbrendűségi tudattól áthatott nyilatkozatából implicite kiolvasható, hogy az ateizmust, a "vallásnemgyakorlást" is "antiszociális" magatartásnak tartják. Ellenkező esetben nem állítanák emberideálként a közösség elé a hívő embert, aki ugye tiszteli embertársát, hisz a transzcendens létben és abban, hogy az életnek célja és értelme van.

Közlöm a tisztelt szerzőkkel, hogy kivéve a transzcendencia dogmáját, mint ateista, egész életemben tiszteltem az embert, és életemnek volt (van) célja és értelme is. Ráadásul mivel számomra közömbös, amit Pál apostol tanítványai értésére adott, hogy a "hit még jó cselekedetek nélkül is elegendő az üdvösséghez", én ezeket nem mellőzhetem - mint a vallásos hívők -, mivel ember voltomnak "tartozékai".

Rászoruló embertársaim tőlem telhető segítése.

Dr. Király Gábor
Detk