- Számos angol komikusra osztott szerepet a Match Pointban. Szándékosan?

- Szó sincs róla. Mindenkit ajánlottak, fogalmam sem volt arról, hogy híres-e, vagy ne adj' isten komikus.

- A Match Point teniszedzője be szeretne kerülni a legmagasabb körökbe. Mit tud egy tősgyökeres New-York-i a brit felső tízezer életéről?

- Ugyanaz a rendszer az Egyesült Államokban, mint Nagy-Britanniában: a kastélyok, a sofőrös furikázások és véget nem érő teniszpartik világa. Talán csak a beszédmód különbözik meg az, hogy Amerikában sokkal többet lőnek. Tulajdonképpen volt egy kis problémám is ebből. New Yorkban be tudod dobni a pisztolyt a kosárba a tej és a kenyér mellé. A forgatókönyv megírása után szóltak, hogy vigyázzak az ilyen jelenetekkel, ez nem így működik Angliában. Pisztolyt szerezni is nehéz, nemhogy puskát! Agyalnom kellett, hogyan is adjak fegyvert a főszereplő kezébe.

- Bár a Match Pointban nem, de számos más filmjében színészként is részt vesz. Például legújabb mozijában, a Scoopban.

- Nem szeretek színészkedni! De mondja meg, mit tegyek, ha egyszer olyan szerep adódik, amelyet tökéletesen el tudok játszani?

- Minden évben készít egy filmet. Nem fél, hogy egyszer csak kifogy az ötletekből?

- Erre senki se számítson! Már kész a következő két filmem forgatókönyve is. És egy szobányi kidolgozatlan filmötletem van még. Az írás a legnagyobb örömöm. Olyan, mint egy hétvégi hobbi.

- Milyen volt a leghíresebb New York-i rendezőnek Londonban forgatni?

- Pazar. Ezért is jöttem visz-sza ide a következő filmemmel is. Olyan, mintha az ember vizsgafilmen dolgozna. Az operatőrnek nem esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha odébb kell tennie egy széket. Amerikában erre külön szerződtetni kéne valakit. Különösen boszszantó odaát az ebédszünet: nem elég, hogy egyáltalán van ilyen, ráadásul az oda- és viszszautazással fél nap elmegy. Az angol stáb bekap egy szendvicset, hogy folyamatosan dolgozhasson. Imádom New Yorkot, évtizedeken keresztül dolgoztam ott, de a filmszakma mára teljesen szakszervezeti lett. Munkáscsaládból származom, mindig is szakszervezet-párti voltam, de ami most ott folyik, az nevetséges.

- New York és London is terrortámadások célpontja volt a közelmúltban. Fél?

- Nem.

- Mennyire érzi otthon magát Londonban?

- Amikor 1965-ben először idejöttem, London arról volt híres, hogy sehol sem lehet ehető ételt kapni. Hosszú keresés után én is csak három elfogadható helyet találtam. Most több van, mint New Yorkban. Másfél éve eladtam a New York-i házamat, azóta nem találtam megfelelőt. De most már nem is nagyon keresem. London mellett döntöttem, jó kis öregkori romantika lesz ideköltözni.

Szobányi kidolgozatlan filmötletem van