Népirtás vagy áttelepítés
A történész hangsúlyozta, hogy 1914 előtt nem létezett örmény probléma az Oszmán Birodalomban. A másfél milliós örménységet azonban az antanthatalmak fel akarták használni az olajkincsek által erősen felértékelődött birodalom felosztására. Ezért a franciák, az angolok és az oroszok már jóval a háború előtt létrehozták a velük együttműködő örmény szervezeteket, amelyeknek területeket is ígértek egy önálló ország alapításához. Az örmények egyebek között ezen ösztönzések hatására követtek el terrorcselekményeket. Például stratégiai fontosságú távíróvonalakat robbantottak fel. Ezek nyomán kezdődött meg 1915-ben áttelepítésük a birodalom sivatagos területeire. Ezt a hatóságok a történész szerint a lehetőségekhez képest emberségesen igyekeztek megszervezni. Egyetlen olyan utasításnak sincs nyoma a dokumentumokban, amely szerint az örményeket ki szándékozták irtani. A különböző források szerint körülbelül félmillió volt az áttelepítettek száma, közülük mintegy 270 ezren pusztultak el. A háború végén a török kormány törekedett az örmények kárpótlására és a velük kegyetlenkedők megbüntetésére. 1921-ben, a jelentős kivándorlás után is egymillió örmény élt Törökországban. Yusuf Halacoglu szerint nem lehet genocídiumról beszélni a történteket értékelve, de ha valaki emellett tör lándzsát, forduljon bírósághoz.
Az előadást követő vitában Karsai László történész egyebek között azt kifogásolta, hogy török kollégája alapvetően külső tényezőket tesz felelőssé a történtekért. Megkérdezte, elfogadták-e a török hatóságok a kollektív bűnösség elvét? Yusuf Halacoglu szerint nem lehet kollektív felelősségre vonásról beszélni, mert 400 ezer örményt egyáltalán nem érintettek az események. Azt pedig, mint mondta, nem lehet ismérvül értékelni, hogy nagyon sokan haltak meg, mert akkor genocídiumnak kell minősíteni Hirosimát, a jelenlegi háborút, de még az izraeli-palesztin konfliktust is.