Aztán nevet is adott a gyereknek: "önvédelmi testület" fog megalakulni, hogy a keresztény-konzervatív tábor megfélemlítésére irányuló törekvések ködképével hősiesen hadakozzon. Ha a rettegett szoclib leszámolás végül elmarad tehát, az a nemzeti oldal pannon kiadású Don Quijotéjének dicsősége lesz majd - sugallja nem kevés fondorlattal a legfrissebb orbáni húzás.

Miközben a Fidesz immáron másodjára megbukott vezére is pontosan tudja: egyedül neki van félnivalója, mármint politikai értelemben, és éppen a sajátjaitól. Mert glóriája jócskán megfakult, pozíciója minden korábbinál ingatagabb.

A jobboldali tábor egyben tartására Orbánnak ismét csak egy ötlete akadt tehát: újból felskiccelni a mélyvörös lepelben áldozataira vadászó mumus figuráját, és afféle nemzetmentő polgárőrséget szervezni ellene. Ennél még a négy évvel ezelőtti bukás után életre hívott polgári körök mozgalma is árnyaltabb célrendszert fogalmazott meg, igaz, időközben világossá vált, hogy intellektuálisan pezsgő konzervatív társalgókörök helyett leginkább revizionista zugszeánszok szerveződtek, továbbá egynéhány plakátrongáló, illetve kereplőbrigád. Mindazonáltal jelentős túlreagálása volna a helyzetnek, ha a friss orbáni ötletben valamiféle lopakodó polgárháború rémét vélnénk felfedezni - a jobboldali árnyékállam továbbépülését azonban tényként rögzíthetjük. Van már Profeszszorok Batthyány Köre a Magyar Tudományos Akadémia nemzeti megfelelőjeként, Demokrácia-központ, amely rendre az Országos Választási Bizottság szerepében tetszeleg, és a Hír TV is közszolgálatot teljesít a kurrens konzervatív mérce szerint. Az új testület csak egy újabb tétel e sorban, bár egyelőre nem világos, hogy mely ma is létező alkotmányos intézmény feladatait kívánná ellátni. De ha hinni lehet a híreknek, akkor egyfajta jogsegélyszolgálatként, ombudsmani hivatalként működne.

A párhuzamos intézmények iránti fideszes rajongásról leginkább a magyar emigráció egyes öregjeinek délibábos aktivizmusa juthat eszünkbe, akik még a '70-es években is ellenkormányokat alakítottak szerte a világban, Brazíliától az NSZK-ig. Mert úgy érezték, hogy nekik dolguk van e honnal, noha senkitől nem kaptak felhatalmazást ilyesmire. Belekövültek régi szerepeikbe és körmük szakadtáig védték a hazát - szűk baráti körben.

Van Csurka Istvánnak egy írásműve (nem pamflet, dráma), a Döglött aknák, amely - ironikus módon - kitűnően láttatja a nemzetféltő hevület túlburjánzásának abszurditását. Ebben az egyik főhős a kórház elfekvő osztályán utolsó leheletéig kommunistázza szobatársát, aki szintúgy nemzetvesztőzik, csak épp a másik oldalról. Már rég nincsenek érvek, csak a szenilitás és az éltető ellenségkép. A darab műfaja: tragikomédia.

Miként minden Don Quijote-történeté.

A haza pedig, köszöni szépen, jól van, csak a Fidesz következő tisztújítása miatt aggódik. Egy picit.