Utolsó esélyt említ négy közgazdász
"Hazánk ma nem pannon puma, hanem egy messze a lehetőségei alatt teljesítő, szétszakadó szerkezetű gazdasággal és társadalommal bíró, túlsúlyos, pazarló és egyre kevésbé hatékony állammal küszködő, zömmel jövőfelélő szemléletű politikai osztállyal terhelt közösség" - írja az ÉS e heti számában, a Balaton-parti kormányülés elé időzített, az Utolsó esély című cikkében Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter.
A szerzők - akiknek korábban már elhangzott, írásba foglalt elképzeléseit összegzi az ÉS-ben közölt elemzés - emlékeztetnek rá, hogy Magyarország az ezredforduló tájékán letért az egyensúlyőrző, ezért fenntartható, exportvezérelt, beruházások által fűtött, magas színvonalú gazdasági növekedés útjáról. "Ez történelmi hiba volt", jegyzik meg. Az újabb stabilizációra most - amíg kitart a nemzetközi befektetők jóindulata - azért van szükség, hogy a magyar gazdaság és társadalom kiszabaduljon az állam fogságából. Ez nem csupán a költségvetési hiány némi lefaragását igényli, hanem az államháztartás reformját. Ehhez a változások kritikus tömegére van szükség.
A közgazdászok úgy vélik, hogy ez a program azonnal előirányozni kénytelen a bruttó hazai termék (GDP) 8 százaléka feletti várható államháztartási hiány felezését, méghozzá szerkezeti reformokkal, nem pedig fűnyíróelvet alkalmazva. Ehhez a magas jövedelműek és a középosztály nagyobb tehervállalására és szolidaritására lesz szükség. Nem kell a reálbéreket csökkenteni, de az életszínvonal nem emelkedhet olyan gyorsan, mint az elmúlt években.
Ami a stabilizációt illeti, a szerzők 2006. július elsejétől pótköltségvetést dolgoznának ki. Az áfát egységesen húsz százalékban állapítanák meg. Megszüntetnének minden fogyasztóiár-támogatást, ideértve a gázárat, de a rászorultak támogatását is. Ugyancsak megszüntetnék a lakáshitelek kamattámogatását. A munkavállalók által fizetendő egészségbiztosítási járulékot négyről nyolc százalékra emelnék. A minimálbérnél ez ötezer forint, kevesebb mint a budapesti buszbérlet ára - írják, mondván: az ötezer forintos alapdíjat mindenkinek meg kellene fizetnie. A 13. havi nyugdíjat a nyugdíjasok által is fizetendő ötezer forintos járulék fedezeteként be kell építeni a nyugdíjba. Ismét bevezetnék a felsőoktatási tandíjat, s a rászorulók közül csak a kiváló teljesítményt nyújtók lennének tandíjmentesek. Felülvizsgálnák az állami szereplők bevonásával megvalósuló PPP-programokat, amelyeknek célja a költségvetési hiány nyilvános növelésének elkerülése.
A 2007-től induló államháztartási reform hat területe: gyógyítás, oktatás, közigazgatás, önkormányzatok, közteherviselés, szociális támogatások. Csupán a lényeges elemeket kiemelve: már a jövő év elején megalakulhatnak a versengő magán-egészségbiztosító pénztárak. A gyógyító intézmények önállóan gazdálkodnak szigorú szakmai ellenőrzés mellett. Az oktatásban a cél a minőség javítása, az aprófalvak általános iskolái helyett kistérségiek alapítása. A felsőoktatásban a munkaerőpiac igényeinek kielégítése. El kell törölni a diplomás minimálbért, az általános minimálbért pedig nem szabad felemelni, mert már túl magas. Az állami intézményekben nem dolgozhatnak szerződéses álvállalkozók, meg kell szüntetni az eva és az ekho intézményét, hasonlóképpen ki kell venni az adórendszerből a kedvezményeket, s egyetlen kulcsra lehetne átállni, ha bevezetik az ingatlanadót. Az szja és az ingatlanadó az önkormányzatoknál maradna. A szociális támogatásban a rászorultsági elvet kell érvényesíteni.
Meg kell szüntetni az összes közhasznú társaságot, közalapítványt, köztestületet, az öszszes fizetett kuratóriumi tagságot. A 3200 önkormányzatot 260 járási szintű alapegységbe kell összefogni. Nyilvánossá kellene tenni a pártfinanszírozást, s folytatni a privatizációt a MÁV, a Malév, a BKV, a Volánok, a Magyar Posta és az MVM esetében.
A cikkben kifejtett nézetek eddig is gerjesztettek szakmai vitákat, s nyilván ezután is fognak. Meglehet, a szerzőknek most nem ez volt a céljuk, de az ÉS-ben másfél oldalas tanulmány nem vezeti le számszerűen hogyan lehet levinni a hiányt a GDP négy százalékával rövid idő alatt, hogyan szabja át az államháztartást az önkormányzatoknál maradó szja és ingatlanadó. Bár jelzik, hogy a legszegényebbeket a stabilizáció nem érinti, kérdés, hogy például a piaci gázárra és gyógyszerárra rátett egységesen húszszázalékos áfa pontosan hogyan és mennyiért ellentételezhető, hogyan érinti a nyugdíjasokat, ha havi ötezer forintot, azaz évi hatvanezer forintot - nagyjából évente egyhavi átlagnyugdíjnak megfelelő összeget - fizetnek egészségügyi ellátásért, amikor a nyugellátásban részesülők többsége az átlagnál kisebb nyugdíjból él. A kormányprogram készítői azonban felhasználhatják a várható szakmai vita tanulságait.
